Kocsis Elemér – ballábas bombázó Nagyszalontáról

Jósa Attila

Kocsis Elemér 1910. február 26-án született Nagyszalontán, a futballal szülővárosában ismerkedett meg, és már fiatalon kitűnt gyorsaságával és pontos lövéseivel. Aki számára ez a dátum ismerősen cseng, az nem véletlen: Kocsis Elemér ugyanazon a napon született, mint a nála két évvel fiatalabb Bodola Gyula, akivel később együtt játszott a NAC-ban és a román válogatottban. Ifjúsági éveit a Nagyszalontai Sport Club (NSC) színeiben töltötte, ahol 1926- ban szerepelt első alkalommal a felnőttek között. Tehetségére hamar felfigyeltek, így már 18 évesen, 1928-ban a Nagyváradi AC-hoz igazolt, ahol hamarosan a csapat egyik meghatározó játékosává vált. A támadó legendás bal lábával megsemmisítő erejű lövéseket küldött az ellenfele kapujára, és meghatározó szerepet játszott klubcsapatai sikeres szereplésében. A NAC-nál eltöltött évei során két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a román bajnokságban, valamint az ország egyik legfélelmetesebb támadókvintettjének tagja volt. A Glanczmann, Kovács, Rónai, Bodola, Kocsis ötösfogatot sokan a korszak legjobb csatársorának tartották. Az 1933–34-es szezonban a Nagyváradi AC egy emlékezetes külföldi túrán vett részt Franciaországban és Észak-Afrikában, ahol 25 mérkőzéséből 21-et megnyert, és 108 gólt szerzett. A klub támadósora szinte megállíthatatlan volt: Bodola Gyula 30, Rónai Ferenc 28, Kovács I. Miklós 24, míg Kocsis Elemér 16 gólt vállalt ebből a fantasztikus termésből. 

Kocsis a váradi zöld-fehérek mezében 102 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, és nem kevesebb mint 52 gólt szerzett. Kirobbanó formájának köszönhetően a román válogatottba is meghívót kapott, tagja volt az első, 1930-as világbajnokságra készülő Trikolórok bővített keretének, de csak később, 1931. augusztus 23-án mutatkozott be a nemzeti csapatban Lengyelország ellen, és rögtön góllal is debütált, a 29. percben betalálva, ezzel is hozzájárulva Románia 3–2-es győzelméhez. Egy hónappal később, 1931. szeptember 20-án Nagyváradon Csehszlovákia amatőr válogatottja ellen Románia 4–0- ra nyert, Kocsis Elemér pedig duplázott, a 28. és a 87. percben is eredményes volt. 

1932. május 8-án újabb fantasztikus teljesítményt nyújtott, amikor Bukarestben az osztrák amatőr válogatott elleni 4–1-es sikerből ismét két góllal vette ki a részét, ezúttal a 36. és a 88. percben.

Legnagyobb sikere a válogatottal talán az 1932-es Románia–Franciaország mérkőzés volt, ahol a románok szenzációs, 6–3-as győzelmet arattak. Kocsis akkor is a kezdőcsapatban volt, együtt játszott olyan legendákkal, mint Bodola, Wetzer vagy Schwartz, akik góljaikkal szétzilálták a franciák védelmét. Összesen 12 alkalommal húzhatta magára a román címeres mezt, és öt gólt szerzett a válogatott színeiben. Kocsis válogatottságainak száma jóval nagyobb lehetne, ha nem érte volna hátrányos megkülönböztetés a kisebbségi játékosokat. A román válogatottban számos erdélyi magyar és német származású labdarúgó kapott helyet, azonban az 1930-as években, különösen a magyar amatőr válogatott ellen elszenvedett 4–0-s vereség után, a bukaresti sajtóban egyre erősödött a nacionalista hangvétel, amely a kisebbségi játékosok kiszorítását követelte. Ennek következtében Kocsis – ahogy több csapattársa is – kevesebb lehetőséget kapott a nemzeti csapatban, noha teljesítménye alapján további meghívókra is méltó lett volna. 

A NAC vezetősége 1937-ben, a klub egyre nehezebb anyagi helyzete miatt, kénytelen volt megválni legjobb játékosaitól. Az addig folyamatosan erősödő csapat gerince fokozatosan szétszéledt: elsőként Bodola távozott, majd sorra követte őt a többi klasszis labdarúgó, köztük Juhász, Kocsis, Kovács és Sárvári is. Kocsis Elemér a Tricolor Ploiești csapatához szerződött. Ezt a csapatot nem szabad összetéveszteni a későbbi Petrolullal, hiszen akkoriban az a klub még Bukaresti Juventus néven szerepelt az élvonalban. Ezzel új korszak kezdődött számára, de az új környezetben is a csapat meghatározó játékosa lett, és három alkalommal is segítette a klubot a román élvonalba való feljutásban (1938, 1940 és 1947). Az 1944-es szezonban, a háború viharaiban egy rövid időre a Bukaresti Olimpia csapatához került, de hamarosan visszatért Ploiești-re, ahol 1947-ben újabb feljutást ünnepelhetett a csapattal. Összesen 119 mérkőzést játszott a ploiești-i klub színeiben, és 48 gólt szerzett, ebből 55 találkozón az első osztályban is pályára lépett, ahol tíz alkalommal volt eredményes.

Miután 1947 végén befejezte játékos-pályafutását, edzőként folytatta karrierjét. A Tricolornál marasztalták, ott kezdte edzői munkáját, majd több romániai klubnál is dolgozott, többek között a Nagyváradi ASA, Szászrégeni Avântul, a Szatmárnémeti Someșul és a Besztercei Gloria csapatainál. Bár edzőként nem ért el olyan nagy sikereket, mint játékosként, továbbra is a futball közelében maradt, és a Nagyváradi Crișul, majd a Bihar FC utánpótlásközpontjában is dolgozott. Szakértelmét dicséri, hogy olyan labdarúgókat segített pályájuk elindításában, mint a Bukaresti Steaua későbbi klasszisa, a válogatottban is bemutatkozó Marcel Pușcaș. 

Kocsis Elemér, aki a labdarúgás hőskorának egyik nagy alakja volt, 1981. október 6-án hunyt el Nagyváradon. Fia, ifjabb Kocsis Elemér szintén élvonalbeli labdarúgó volt, és szerepelt a román olimpiai válogatottban is.