Gyászhírek, július 9.

Fotó: Illusztráció

"A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már. A temető csendje ad neki nyugalmat, Drága emléke szívünkben örökre megmarad." Fájó szívvel emlékezünk a szeretett gyermekre, férjre, apára, testvérre, WEINMANN JÓZSEF ATTILÁRA, aki tegnap töltötte volna be 52. életévét, de sajnos már nem köszönthettük, a sírjára tesszük a virágot. Szerető lénye örökre velünk marad. Nyugodjon békében, emléke legyen áldott! Gyászoló édesanyja, édesapja, nővére, Magdi és unokahúga, Timea.

Fájó szívvel emlékezem arra a szomorú napra, amikor 7 éve a kegyetlen halál elrabolta drága feleségemet, CZIRJÁK ILONÁT (szül. BÁNHÁZI, Érsemjén). Emléke legyen áldott, nyugodjon békében! Bánatos férje, József.

Szívünkben soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó édesanyára, CZIRJÁK ILONÁRA (szül. BÁNHÁZI, Érsemjén) halálának 7. évfordulóján. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjen neki! Bánatos leánya, Ilona, fia, Gábor, veje, menye, unokái, dédunokái.

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk DOBAI MÁRIÁRA, aki 3 éve hagyott itt minket. Elvitted a derűt, a fényt, a meleget, Csak egy sugarat hagytál, az emlékeket. Bennünk él egy arc és a végtelen szeretet, Amit tőlünk soha, de soha senki el nem vehet. Hiányodat feldolgozni nem lehet, Csak próbálkozunk élni nélküled. Bánatos családja.

Soha el nem múló szomorúsággal és mély fájdalommal emlékezünk a szeretett feleségre és anyára, NÉMETI ANNÁRA (Érsemjén), aki 6 éve már, hogy nincs közöttünk. Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád, Nélküled az élet milyen nehéz. Lelkemben bánat, a szívem oly nehéz, Kezedet már soha nem foghatom. Az arcodat csak álmomban láthatom, Szemedbe már sohasem nézhetek, De senki nem veheti el az emlékeket. Pihenj csendesen csillagok között, Hol nincs már több fájdalom. De szívünkben itt leszel, míg élünk a világon. Nyugodj békében, drága lélek! Bánatos férje, András és fia, István.

Mély fájdalommal és szomorúsággal emlékezünk a szeretett édesanyára, nagymamára és dédire, NÉMETI ANNÁRA (Érsemjén), aki 6 éve távozott el közülünk. Elment ő, kit nagyon szerettem, Kinek az életem köszönhetem. Ki mindig kiállt mellettem, Ha olykor rossz dolgokat is tettem. Amíg csak élek, rá emlékezem, Az együtt töltött időt soha nem feledem. Lélekben mindig itt lesz velem, Odafentről féltőn figyel engem. Ott pihen, ahol már nem fáj semmi, Nyugalmát nem zavarja senki. Élete elszállt, mint a virágillat, De emléke ragyog, mint a fényes csillag. Istenem! Óvd őt és öleld át helyettem, Hisz csak te tudod, mennyire szerettem. Nyugodj békében, drága anyukám! Szívünkben örökké élni fogsz. Bánatos leánya, Anikó és annak családja.

„A földön múlékonyan pihen csak Lelked, s túl örök idő vár.” (Madách Imre: Az ember tragédiája) Szívünkben nem múló fájdalommal emlékezünk a drága Társra és Édesapára, VARGA VILMOS színművész-rendezőre halálának nyolcadik évfordulóján. Emléke legyen áldott! Felesége, Ildikó, fia, Zsombor, menye, Éva, unokái, Vid, Zádor és Zselyke.