Megértéssel és elfogadással tekintenek a muszliminvázióra

A pénteken Londonban több embert is meggyilkoló muszlim terrorista áldozatai gyermeki naivitással hittek abban, hogy a hasonló személyek beilleszthetők a társadalomba. Az élet rácáfolt az elméletükre, ami az életükbe került. Az egyik áldozat, Saskia Jones 23 éves cambridge-i diák volt, a bűnözőket a társadalomba vissza­integráló programban dolgozott önkéntesként. Meggyőződése volt, hogy a bűncselekmények elkövetőinél a társadalomba való vissza­illesztésük a fontos, nem a retorzió. A másik meggyilkolt fia­talt Jack Merrittnek hívták. 25 éves cambridge-i diák volt, ő szervezte az egyik képzést a szabadlábon lévő bűnözőknek, ahova a terrorista is hivatalos volt. Merritt egyik internetes bejegyzése szerint „nem a menekülthullám miatt van terrorizmus, hanem a terror, zsarnokság, háború miatt vannak menekültek”. Hitt benne, hogy minden bűnös meg tud javulni. A tények sajnos az ő nézeteit is megcáfolták.

Ennél megdöbbentőbb az áldozat édesapjának megnyilvánulása. A fia halála előtt ezt írta a bejegyzésében: „A hétvégén meglátogatom a fiamat Bristolban; ő SZERETI a kulturális sokszínűséget, ahogy a legtöbb fiatal is. Ő a jövő; a rasszista fehér pöcsök a múlt.” Fia halála után pedig ezt írta: „Fiam, Jack, aki életét vesztette a támadásban, nem akarná, hogy halálát még szigorúbb büntetésekre, vagy emberek szükségtelen fogva tartására használják fel. Nyugodj békében, Jack! Egy gyönyörű lélek voltál, aki mindig az elnyomottak pártján állt.”

Tavaly karácsonykor a norvég Maren Ueland és a dán Louisa Vesterager Jespersen esete rázta meg a világot. Facebook-bejegyzéseik alapján a lányok szolidárisak voltak az Európába érkező illegális bevándorlókkal, küzdöttek az „iszlámgyűlölet” ellen, és ezt be is akarták bizonyítani, elindultak kísérő nélkül a marokkói hegyekben túrázni. Ez számukra is végzetes elmélet volt, az egyik fiatalt leszúrták, majd konyhakéssel levágták a fejét, a másik lánynak először a fejét vágták le, majd a holttesteket meggyalázták, mindezt videóra vették és elküldték a lányok ismerőseinek, köztük az egyikük anyjának.

Rengeteg hasonló eset történt az elmúlt években, ennek ellenére a nyugati társadalom fiatal nemzedékének körében továbbra is igazi rajongás övezi az iszlám bevándorlókat. Ők annak az új rétegnek a tagjai, akiket már gyermekkoruktól arra készítettek fel, hogy megértéssel és elfogadással tekintsenek a muszlim­invázióra. Pedig ezek a folyamatok vezetnek a teljes össze­omláshoz – pontosan ezt vázolta fel megdöbbentő víziójában a nemrég Magyarországon is megjelent Gerilla című könyvében Laurent Obertone. A francia szerző az elmúlt évtizedek titkosszolgálati jelentéseire, terrorcselekményeire és a mindennapok közhangulatára alapozva írta meg lebilincselően izgalmas könyvét a közeljövő Franciaországáról. „A Gerilla nemcsak egy világvége-történet: arról szól, hova vezet egy engedékeny társadalom útja. Amikor kitör a polgár- és civilizációs háború, a tolerancia, az önfeladás, a feltétel nélküli el- és befogadás, a kulturális relativizmus emlőin nevelkedett franciák még ellenállni sem mernek. A nyílt társadalom elveivel kiölték belőlük az önvédelem legelemibb emberi ösztönét és az önbecsülést is. A régi gloire visszfénye is kihunyt örökké: engedelmesen, jól nevelten adják meg magukat a végzetüknek, mintha egy fatális, önsorsrontó vírus bénította volna meg őket, kollektíven” – írta a kötetről Pataki Tamás író.

Földi László titkosszolgálati szakértő előszavában így fogalmaz: „Ha változatlanul alakul a jelen, és állandósul az a válsághelyzet, amely korunk Európáját jellemzi, akkor nem pusztán Franciaország, hanem kontinensünk végóráiról beszélhetünk.” Majd hozzáteszi: „ajánlani szoktak egy könyvet olvasásra, én a Gerillát kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai polgár számára.”