2020.04.29. 14:48
Túllépett értelmezési szabadságán az Európai Bíróság főtanácsnoka
Az Európai Unió Bírósága 2020. április 23-ai keltezésű indítványa szerint Magyarország jogellenesen tartja őrizetben a menedékkérőket a röszkei tranzitzónában. Az állásfoglalás előzményeként a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság fordult a luxemburgi székhelyű uniós testülethez a magyar állammal szemben pert indító iráni és afganisztáni menedékkérők ügyében. Az indítványt jegyző főtanácsnok arra kérte fel a Bíróságot az eljárásban, hogy „az uniós jog alapján biztosítson az e tranzitzónában elszállásolt menedékkérőknek az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben biztosítottnál magasabb szintű védelmet”.
A négy férfi menedékkérelmét 2018 végén és 2019 elején nem fogadták el a magyar hatóságok, ugyanis megítélésük szerint „biztonságos tranzitországon” keresztül érkeztek Magyarországra – emlékeztet közleményében a Századvég.
A magyar jog szerint a kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ezért a magyar hatóságok ezt követően megkeresték az illetékes szerb hatóságokat az érintett személyek visszafogadása érdekében.
Szerbia megtagadta ezt, majd a magyar hatóságok elrendelték Iránba, illetve Afganisztánba való kitoloncolásukat. Jelenleg még a tranzitzónában tartózkodnak.
A „biztonságos tranzitország” fogalmának megítélése kapcsán az Európai Bíróság március 19-én, egy másik ügyben ellentétesnek találta azt az uniós joggal, érvelése szerint azért, mert a vonatkozó közösségi jogszabályok nem ismerik, nem használják ezt a kifejezést. A Bíróság itt azt mondta ki, hogy erre a fogalomra történő hivatkozással Magyarország nem tekinthet el a menedékkérelmek elbírálásától.
A magyar jog számos olyan jogintézményt (ehhez kapcsolódó terminus technicust) ismer és használ, amely az uniós jogban nem ismeretes (például ilyen fogalom az ági öröklés). A jog, a jogalkotás nyomon követi a társadalmi változásokat, és időről-időre reflektál azokra új fogalmakkal és jogi eszközökkel.
Ilyen például a biztonságos tranzitország fogalma is, amellyel a magyar jogalkotó tisztázni kívánta a menedékkérelmi eljárások során fölmerülő ellentmondásokat, és egyértelmű szabályozást akart teremteni a jogalkalmazó hatóságok számára.
Az Európai Bíróságnak – és általában az Európai Unió intézményeinek – fel kell hagyniuk azzal a gőgös és kényszerítő szemlélettel, amely az Európai Unión kívüli országok esetében nem, vagy csak nehezen tudja elismerni az adott állam humanitárius és egyéb szempontú fejlettségét, alkalmasságát. Ez a jogi tekintetben, az Európai Bíróság joggyakorlatában is tetten érhető szemlélet abból eredhet, hogy
a vezető uniós intézményekben (például a Bíróságon) domináns befolyású nyugati országok kevésbé ismerik fel a Balkán és Délkelet-Európa kulcsszerepét, és a liberális emberijogi gyakorlat kettős mércéje szerint ítélik meg a közösség keleti tagállamait és azok szomszédjainak egy részét.
A tranzitzóna nem fogvatartási terület, hanem helyet és lehetőséget biztosít bizonyos jogok érvényesítésére. A tranzitzónában – tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején – az oda érkező külföldi személyek szabályszerűen megindíthatják a menekültügyi eljárást, és igénybe vehetik az ott biztosított szolgáltatásokat az eljárás lezárulásáig. A perben érintett menedékkérők előtt is nyitva állt az a lehetőség, hogy a tranzitzóna területét saját akaratuk szerint Szerbia felé szabadon elhagyják. Ennek megfelelően
nem áll meg az Európai Bíróság egyik azon fő érve, hogy a tranzitzónában elhelyezett menedékkérők a külvilágtól fizikailag el vannak vágva, és arra vannak kényszerítve, hogy elszigetelt helyzetben éljenek.
Az Európai Bíróság főtanácsnokának álláspontja szembe megy az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagytanácsának az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben 2019. november 21-én meghozott ítéletével, amelyben a strasbourgi testület megállapította, hogy a tranzitzónában kijelölt helyen tartózkodás nem minősül őrizetnek. A tranzitzónából a menedékkérők
az eljárás eredményes lezárulásáig Magyarország irányába nem léphetnek ki, ez azonban önmagában nem jelent jogellenes fogvatartást, csupán az eljárás nyugodt lefolytatását és a magyar polgárok biztonságát kívánja egyszerre szavatolni.
Miközben az EJEB Nagykamarájának tavaly novemberi ítélete alapján a tranzitzónában való tartózkodás nem számít jogellenes fogvatartásnak, az itt történő elhelyezés körülményei nem ütköznek az embertelen bánásmód tilalmába,
addig az uniós bíróság főtanácsnoka szerint jogellenes a migránsok 28 napot meghaladó fogvatartása a tranzitzónában.
Bár a főtanácsnok is kénytelen elismerni, hogy a „biztonságos tranzitország” fogalma nem minősíthető egyenértékűnek a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv menekültügyi eljárási irányelvben szereplő „biztonságos harmadik ország” fogalmával, ahhoz szerinte mégis hasonlít.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a helyes, precíz értelmezés csakis a jogi norma nyelvi megfogalmazása – és a konkrét esetre való alkalmazása – alapján történhet.
A konkrét ügyben állást foglaló főtanácsnoknak kikezdhetetlen szakmai érvrendszer alapján kellene tisztáznia érvei analógiaforrását, és ennek tudatában az eldöntendő fogalom (meghatározás) közötti hasonlóság létét és annak erősségét.
Az Európai Bíróság javaslatmegfogalmazója ezt nem tette meg, és túllépett az EU-s jogforrási rendszerben intézményesen biztosított értelmezési szabadságán. Döntése ezért nem fér össze Európai Unió Alapjogi Chartájával, mivel az abban kimondott és az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) megfelelően biztosított jogokat úgy kellene értelmeznie, hogy azon jogok tartalma és terjedelme megegyezzen az említett egyezményben (EJEE) biztosított jogok tartalmával és terjedelmével.
