Varga Judit: erős nemzetek erős Európájára van szükség

Európa nem egy „európai egyesült államokként”, hanem kizárólag erős nemzetek erős Európájaként tud létezni, ahol mindenkinek a sikere fontos – mondta az igazságügyi miniszter pénteken Tihanyban.

Varga Judit a Tranzit Közéleti Évadnyitó és Gondolatexpón a kontinens jövőjéről, az afganisztáni helyzetről, a migrációról és a jogállamiságról rendezett fórumon arról beszélt, nem szabad bűnösként elkönyvelni, vagy fekete bárányként kezelni azt az országot, amely ezekkel a szabályokkal élve sikeres tud lenni.

„Mi köszönjük szépen jól vagyunk, az európai szabályok alkalmazásából tudtunk elérni gazdasági sikereket, így védjük Európa határait továbbra is és mondunk nemet a migrációra” – fogalmazott a miniszter.

A tárcavezető kifejtette, a kormány álláspontja a migráció kérdésében 2015 óta nem változott, azaz a migrációt nem elosztási mechanizmusokkal vagy meghívólevelekkel, hanem a harmadik országokkal történő együttműködésekkel és a visszaküldési hatékonyság növelésével kell megoldani.

Most azt látjuk, hogy van egy új, öt jogszabályból álló migrációs javaslat, amely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a helyzetet rendezze, ez csak a kvótáról szól – húzta alá Varga Judit. Hozzátette, az afganisztáni válság miatt egyre sürgetőbb lesz ennek a kérdésnek a rendezése, azaz a nagy országok által eddig került tabutémákról most már nyíltan beszélni kell.

Varga Judit vélekedése szerint az Egyesült Államok nem tudta megérteni az afgánok történelmét, etnikai sokféleségét, társadalomszervezési logikáját, az általuk támogatott kormány pedig nem tudta fenntartani az „odaexportált” demokráciát.

A panelbeszélgetésen Schiffer András ügyvéd, volt LMP-s országgyűlési képviselő azt mondta, hogy szerinte a magyar kormány a kvótaügyre „felvarrt” európai bevándorláspolitikája helyett kizárólag a valóban menekülő emberek befogadásáról kellett volna tárgyalni, valamint szükséges lett volna nagyobb beleszólást kérni a menekültek európai elosztásába.

Szerinte a Horn- és az első Orbán-kormánynak, valamint a Medgyessy-kabinetnek „hála”, Magyarország tettestárs lett abban, ami Afganisztánban vagy korábban Irakban történt. Az élhetetlenné vált területekről, valamint az életveszély elől menekülő emberekkel szemben nem lehet megtagadni felelősségünket – egyértelműsítette Schiffer András, megjegyezve, az ő integrációjuk a teljes schengeni övezet közös problémája.

Véleménye szerint tévút volt az Európai Unió számára, hogy biztonságpolitikáját alapvetően a NATO-ra alapozta. Önálló európai védelempolitikára lenne szükség és nem fog jól járni geopolitikai és gazdaságpolitikai szempontból sem Európa, ha Amerika „imperialista kalandjaihoz” csatolja a saját sorsát – utalt a jelenlegi afganisztáni helyzetre Schiffer András.

Úgy vélte, a globális média az afgán konfliktusról közvetített képei alkalmasak egy újabb „migrációs bomba” elhelyezésére Európában, és fennáll a veszélye annak, hogy a végtelenített migrációs hullám miatt a jövőben végletesen összekeverednek a kultúrák a kontinensen. Ilyen embertömegeket könnyedén néhány nagy tőkeérdekeltség a maga kedve szerint formál majd – tette hozzá.

A jogállamiságot érintő moderátori felvetésre Varga Judit elmondta, a jogállamiság fogalmával koncepciószinten nincs is baj addig, amíg egy hatalomnak határokat állító, tartalommal megtöltendő keretről beszélünk, de ha ehhez konkrét pénzügyi szankciókat akarnak kötni, vagy ebből intézkedéseket akarnak levezetni, az a jogbiztonság szempontjából erősen aggályos lehet.

Megemlítette, az egyes tagállamoknál a jogállamiság konkrét megvalósulási formáit vizsgálva kimondható, hogy tökéletes és tökéletlen módszerek helyett különböző gyakorlatok vannak. Ilyen például a kölcsönös tiszteleten alapuló alkotmányos párbeszéd az azonnal beálló, pénzügyi szankcionáló rendszerrel szemben – tette hozzá az igazságügyi miniszter.

Schiffer András erre reagálva elmondta, az Európai Unió jogállamisági mércéjében három dolgot állít az adott ország elé, ezek között az első, hogy megvalósul-e a népakarat, a demokratikus legitimáció eszménye, megvan-e a politikai többségtől független bírói jogalkalmazás megléte, illetve mennyire „parttalan” és korlátlan a politikai többség hatalomgyakorlása.