2024.07.05. 20:15
A magyar miniszterelnök amerikai lapban írt a NATO-ról
A szövetség a békéért és magunk védelmére jött létre, vissza kell térni erre az útra – írta véleménycikkében a miniszterelnök a Newsweeken.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök interjút ad az M1 aktuális csatornának Brüsszelben 2024. július 1-jén
Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Fotó: Fischer Zoltán
Orbán Viktor a New York-i székhelyű Newsweekben publikált cikkében arról értekezett, miként megy szembe a NATO a szervezet megalapításakor lefektetett értékeivel – írta a Mandiner.
Mi magyarok egy olyan katonai szövetséghez csatlakoztunk, amely nem a háborúban és a terjeszkedésben, hanem a békében és a védelemben volt érdekelt
– emlékeztetett terjedelmes véleménycikkében a miniszterelnök, amely a Newsweek felületén jelent meg.
Orbán Viktor írásában figyelmeztet: ma a védekezés helyett a támadás van fókuszban, ami szembemegy a szövetség alapértékeivel, s ezzel eljött a NATO vízválasztó pillanata.
A mai feladat a szövetség, mint békeprojekt megőrzése kell, hogy legyen
– fogalmaz a kormányfő, kiemelve, hazánk évszázadok óta először csatlakozott önként egy katonai szövetséghez, amikor NATO-tag lett. Kitért a magyar történelem zivataraira is: a huszadik század vesztes háborúira, amelyeket különféle szövetségi rendszerekben kényszerültünk megvívni, „amelyeknek eredetileg nem akartunk a részesei lenni”. S hiába figyelmeztettük az azokat vezető országokat, „minden alkalom olyan vereséget hozott, amely szinte letörölte Magyarországot a Föld színéről” – emeli ki.
Így jött el 1945 után a szovjet blokk és a Varsói Szerződés, amelynek bukásáért minden lehetőt megtettünk, 1956-ban forradalmunk „beütötte az első szöget a kommunizmus koporsójába”, és a magyar miniszterelnök (Antall József) közölte Moszkvában, hogy a Varsói Szerződést fel kell bontani
– sorolja.
Huszonöt éve a NATO-ban nem csak az volt a vonzó, teszi hozzá, hogy ezzel a Nyugathoz is csatlakoztunk, hanem hogy „csatlakoztunk egy olyan katonai szövetséghez, amely nem a háború, hanem a béke fenntartása” és a szövetségesek védelme volt a célja, ebben láttuk a béke és a védelem garanciáját.
Orbán Harry S. Truman elnök beszédét is említi a NATO alapítása kapcsán, miszerint
a NATO „pajzs az agresszió és az agressziótól való félelem ellen”,
s emlékeztet, a magyar történelem törekvése sem más, mint béke. Hozzáteszi: a kölcsönös védelmi szövetség nem csak biztonsági garancia, hanem versenyelőny is, hiszen így a tagállamok erőforrásaikat a katonai fenyegetések elhárítása helyett a gazdasági fejlődésre tudták fordítani – a NATO pedig, idézi Trumant, „nemcsak védelmet és elrettentést biztosít, hanem a külső szereplőket is megnyugtatja.”
NATO és a szövetségesek szerepe
Ez a békeígéret győzte meg a magyarokat a csatlakozás mellett – summázza Orbán, jelezve: huszonöt éve, 1999. szeptember 16-án miniszterelnökként látta, amikor felvonták a magyar zászlót a NATO brüsszeli központjában, és ő is beszédet mondott, melyben kitért arra, „Magyarország számára a NATO-hoz való csatlakozás egyben békét is jelent”,
egy háború megvívásához csak ellenség kell, a tartós béke megteremtéséhez viszont szövetségesek.
A miniszterelnök megállapítja: Magyarország a csatlakozáskor vállalt szövetségesi kötelezettségeit, s azt látta, Magyarország ennek megfelelően „mindent megtett, hogy növelje erejét, demonstrálja elszántságát, és tapasztalatokat szerezzen a béke fenntartásában”. Felsorolja a NATO-missziókat is, amelyekben hazánk részt vett – az ISAF afganisztáni misszióját, a koszovói KFOR békefenntartó misszióját, s hogy hazánk a szlovák, a szlovén, s rotációs alapon a balti államok légvédelmét is biztosítja; nálunk van a Közép-Európai Parancsnokság Többnemzetiségű Hadosztályközpontja is.
Szuverenitásunk kérdése, hogy képesek legyünk megvédeni önmagunkat,
a védelmi kiadásaink 2023-ban már a GDP 2 százalékát tették ki, összhangban az előző évi walesi NATO-csúcson tett vállalásainkkal; 2016-ban átfogó haderő-korszerűsítési program kezdődött, nagyarányú haderőfejlesztéssel.
A Magyar Honvédség számára a legmodernebb eszközöket vásároljuk. Katonáink már használnak Leopard harckocsikat, új Airbus helikoptereket és Lynx és Gidrán páncélozott járműveket, valamint NASAMS légvédelmi rendszeregységeket is beszereztünk,
egyszóval a magyar Honvédség jól teljesít. Eközben újjáépül a magyar védelmi ipar, teszi hozzá, hiszen az ukrajnai háború megmutatta az európai NATO-tagok gyártási kapacitáshiányait. Mindez pedig
nemcsak Magyarországnak, hanem a NATO egészének is előnyös,
hazánk együttműködő, lojális szövetséges és a kiszámítható fejlődés és a béke megőrzésében érdekelt.
Orbán Viktor kiemeli:
„ma a NATO messze a legerősebb katonai szövetség a világon”, hazánk pedig súlyán felül vállal ebben részt.
Azonban a szövetség jövője kapcsán nem ért egyet a tagországok többségével, mert
„ma egyre többen érvelnek amellett, hogy össze kell csapni a világ más geopolitikai hatalmi központjaival,
márpedig az elkerülhetetlen háborúkról szóló jövendölések valósággá válnak, önbeteljesítővé.
Úgy látja, ez vonatkozik arra is, amikor esetleges ukrajnai NATO-művelet előkészületeiről érkeznek hírek, s hogy a csapatok már az ukrán határon vannak.
Szerencsére azonban Magyarország fontos megállapodást kötött a NATO-val, amely elismerte a szövetségben betöltött alapvető szerepünket, ugyanakkor mentesít bennünket Ukrajnában tett közvetlen támogatási erőfeszítései alól.
Békeszerető nemzetként ugyanis mi
a NATO alatt egy védelmi szövetséget értünk – a konfrontáció mellett a NATO és a nyugati világ katonai fölényével szoktak érvelni
– mutat rá a kormányfő, aki nem külső vereségtől félti a világ legnagyobb katonai szövetségét, hiszen akinek van esze, nem támad rá a NATO-tagállamokra. De fontos szem előtt tartani, hogy a NATO létrehozásának célja a béke biztosítása volt a stabil gazdasági, politikai és kulturális fejlődés érdekében.
A NATO akkor teljesíti célját, ha békét nyer, nem háborút.
Ha a konfliktust választja az együttműködés helyett, és a háborút a béke helyett, akkor annak öngyilkosság a vége.
A miniszterelnök hozzáteszi: minden tagállamnak saját meglátásokat kell bevinnie a tárgyalásokba, de mindez az eltérő tapasztalatokon alapul. A nyugatiaké egységes: a győztes háborúké, „amikor a háború vagy a béke kérdéséről van szó, nem csoda, hogy kevésbé óvatosak”.
Ellenben a magyar történelmi tapasztalat az, „hogy amikor egy katonai szövetség a védekezésről a támadásra, a konfliktuskerülésről a konfliktuskeresésre vált, akkor jegyet vesz magának a vereségre”.
Ezért, emeli ki, az a feladatunk, hogy a NATO-t megőrizzük olyannak, amilyennek létrehozták: békeprojektnek.
Az eredeti cikket ITT tudja elolvasni.
