A hazai pálya is előnytelen

Se meccs, se verseny. Így fest a sportéletkép járvány idején. A hivatásos sportolók jelentős többségének még az edzéslehetőségeit is felszámolták a járványügyi intézkedések. Persze az amatőrök sincsenek könnyű helyzetben, de azért számukra talán kevésbé zárultak be a lehetőségek. Futók, kerékpárosok, otthon tornázók és egy kapura gombfocizók számára minden adott a fertőzésmentes sportoláshoz. Felkészülésük íve nem törik meg. Leszámítva persze a tavaszi futó- és bringaversenyeket, hiszen azokat az amatőröknek is ki kellett húzniuk a naptárból.

Több futótársammal beszéltem, akik arra panaszkodtak, hogy betervezett versenyükről le kellett mondaniuk. Szerény indítványom, hogy a naptárból törölt verseny napján azért csak fussák le versenytempójukban a tervezett maratont, mérsékelt tetszést aratott. Ha értetlennek akarnám tettetni magam, most azt mondanám, nem is tudom, miért húzzák a szájukat, hisz a verseny nehézsége nem abban van, hogy hányan indulnak, hanem a távban, amit meg kell tenni. De nem teszek úgy, mintha nem sejteném, hogy az sem mindegy, mennyire változatos (például) egy maraton útvonala.

Valószínűleg kevésbé embert próbáló egy város utcáin lefutni azt a 42 kilométert, mint 400 méteres atlétikai pályán, 105 kört megtéve.

Utóbbi esetben ugyan sokszor átélheti a futó a célegyenesbe fordulás élményét, de a monotónia sokaknak riasztó lehet.

Aki az egyhangúságtól nem fél, ennél rövidebb periodikájú pályán is megküzdhet a maratoni távval és önmagával. Néhány napja a franciaországi Toulouse-ban egy férfi az erkélyén futotta le azt a fránya 42 kilométert. A hét méter hosszú erkélyen jó hatezerszer kellett végighaladnia, hogy teljesíthesse célját. Elisha Nochomowitz derekasan helytállt, lendületét legfeljebb a fordulók törhették meg, de oda se neki! Szokás előhozakodni azzal az állóképességi sportok és a labdajátékok esetében, hogy fejben dől el, ki hogyan teljesít. A franciának volt ideje elgondolkodnia azon, hogy jó ötlet volt-e a maratoni futás egylépésnyire a nappalitól, hiszen tizenkét perc híján hét órát sportolt az erkélyen.

Lehetséges, hogy a pálya sajátosságaihoz szabott, speciális felkészüléssel, gyorsabb fordulókkal javíthatna is az idején a toulouse-i maratonista. Akarom mondani: monotonista.

Tudom, sokan legyintenek egy ilyen furcsaság hallatán, és teljesítőjét bolondnak tartják. Nézzük azonban bármilyen szemüvegen keresztül, az önkéntes bezárkózásból kihozta a maximumot. Otthon maradt, ahogy arra mindannyiunkat biztatnak.