A női hoki felborította a családi programot

Bevallom, egészen a közelmúltig nem hittem volna, hogy női jégkorongmérkőzésen üvöltve ünneplek egy gólt. Sőt, jó pár éve az is kizártnak tűnt, hogy egyáltalán végignézzek egy női hokimeccset. Az elmúlt hétvégén aztán nemcsak néztem, hanem üvöltöttem – kétszer is. Szombaton akkor, amikor a bremerhaveni olimpiai selejtezőn a magyar válogatott a hosszabbításban 3–2-re legyőzte Ausztriát. Méghozzá a tizenöt és fél éves Hiezl Réka parádés egyéni akciójával; azért rögzítsük, hogy ami a serdülő korú játékos dicsérete, az a sportág, illetve a szakág enyhén szólna nem túl gazdag merítési lehetőségeinek árulkodó jele is. Hiszen, hogy mást ne mondjunk, annak idején Pelét, a valaha élt leghíresebb labdarúgót csodagyereknek kiáltották ki, amikor még innen a tizenhetedik születésnapján bemutatkozhatott a brazil nemzeti együttesben. Akkor milyen jelzőt aggassunk Hiezl Rékára? A kérdés természetesen költői, egyelőre semmilyet.

Ne legyünk igazságtalanok, a magyar női hokit ne a brazil focihoz, hanem önmagához mérjük. Ha pedig így teszünk, csak a dicséret hangján szólhatunk. Még akkor is, ha az áhított bravúr elmaradt, nem sikerült kivívni a részvételt a jövő évi téli olimpiára. Egyetlen tizedmásodpercen múlott – vasárnap ennyivel idő után esett a németek ellen a gól, amellyel a mieink egyenlítettek volna, kiharcolva a hosszabbítást és életben tartva a kvalifikációs esélyt. Így viszont a házigazdák nyertek 2–1-re, és utazhatnak Milánóba és Cortina d’Ampezzóba. (Félreértés ne essék, utóbbi ötkarikás helyszínt nem a szövetségi kapitányunkról, Pat Cortináról nevezték el.)

Hogy milyen szinten érintette meg a családomat – köztük élsportoló, 22 éves ikerlányaimat – e sorsfordító összecsapás, azt pontosan jelzi a vasárnap esti, otthoni életkép: a televízión a Puskás Akadémia–Ferencváros labdarúgó bajnoki rangadót követtük, de egyre többször sandítottunk a laptopomon menő jégkorongra, míg aztán a többség úgy döntött, kapcsoljuk át a tévét a hokira, de azonnal! Így közösen álmélkodtunk azon, hogy ezek a lányok bizony tudnak korcsolyázni, cselezni, ütemre passzolni, kapásból lőni, test a test ellen brusztolni, kézitusát vívni, egymásban és magukban hinni, utolsó leheletükig küzdeni. Úgyhogy ha most meg kellene tippelnem, a fiúk legutóbbi, 1964-es szereplése után férfi vagy női jégkorongozóink jutnak-e ki legközelebb az olimpiára, erősen elgondolkodnék. Majd azt mondanám: a lányok.