Megemlékezés a reformáció ünnepén

A hagyománynak megfelelően Bocskai István fejedelem szobránál emlékeztek meg hétfőn délben az érmihályfalvi református egyházközség szervezésében a reformáció napjáról.

Szeles, de napsütéses időben zajlott le a hagyományos megemlékezés Bocskai István szobránál, ahol a református egyházközség és a presbitérium, illetve az önkormányzat képviselőit, továbbá a Zelk Zoltán Általános Iskola és a Mezőgazdasági Főgimnázium diákjait - akik mintegy kihelyezett vallásórán vettek részt - Balázs Dénes lelkész köszöntötte. Hálát adott, hogy az évszázadok során mindig voltak, akik tovább vitték a hit lángját, majd Vagyon Ilona mondta el Garay János: Hit, remény és szeretet című versét. Ezt követően Balázsné Kiss Csilla emlékeztetett: a Bocskai Istváné az első szobor, amit 1989 után Érmihályfalva főterén állítottak. A lelkésznő a reformáció 499. évfordulóján felelevenítette egyrészt Luther Márton, másrészt Bocskai István alakját.

Hit által

Előbbiről egyebek mellett elmondta, hogy  jeles tanuló volt, apja taníttatta, majd két "halálközeli élménye" a szerzetesi pálya felé vezette. Miután felismerése, miszerint Isten nem csak kegyes, de megbocsátó is, nem talált meghallgatásra, megfogalmazta a reformáció alapját jelentő tételeit. A reformáció lényege: lelkiismeretünkre hallgatni Isten oldalán állva, hit által élve nap mint nap - fogalmazott a lelkésznő. Hozzátette: a magyar területeken hamar gyökeret vert a reformáció, a magyarság hűségét pedig Bocskai István jelenléte a genfi reformáció-emlékművön jól jelképezi, majd főként a fiatalok felé fordulva figyelmükbe ajánlotta a fejedelem szavait: "Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük”.

A XC. zsoltár éneklése után az önkormányzat, az iskolák, a Vitézi Rend és a református egyházközség koszorúja került a szobor talapzatára.

Rencz Csaba