Kutatók szerint a lúgos ionizált víz ivásának nincs semmilyen egészségügyi előnye

7-nél magasabb pH-jú a lúgos ionizált víz – nagyjából ez a dolog lényege, függetlenül attól, hogy az adott gyártó-forgalmazó milyen fantázianeveket ad neki. Keressünk csak rá a Google-n, számtalan oldalt listáz ki magyarul és idegen nyelveken, melyeken a lúgos ionizált vizet értékesítők azt állítják, hogy segíti a gyomor-bélrendszer működését, hogy fogyasztása számos előnnyel jár, a jobb hidratációtól egészen a krónikus betegségek megelőzéséig.

Azonban több szakértő arra a következtetésre jutott, hogy

A lúgos víz jobb lenne? – teszi fel a kérdést a Live Science tudományos portál.

Howard E. Lewine, a Harvard Health Publishing egészségügyi információs szolgálat főorvosa szerint „nincs bizonyíték a lúgos ionizált víz hasznosságára”.

Lewine állítja, hogy nincs semmilyen egészségügyi különbség a lúgos ionizált víz, a palackozott víz vagy a csapvíz között. Salome Krueger, a Northwest University táplálkozáskutatója azonos következtetésre jut:

„Lúgos ionizált vízen elsősorban 8-9-es pH-jú lúgos vizet értenek, ami természetes környezetben gyűjthető vagy elektrolízissel mesterségesen előállítható. Röviden összefoglalva, jótékony hatását többnyire annak tulajdonítják, hogy ha lúgos ionizált vizet iszunk, melynek pH-ja 8-9, akkor a testünkben lévő vizet lúgossá tehetjük.”

Valójában az emberi gyomorsav erősen savas, pH-ja 1,5–2,5 között van, a gyomorba jutott lúgos ionizált vizet semlegesíti. Nagy mennyiségű lúgos ionizált víz fogyasztása ugyan növelheti a gyomorsav pH-ját, magyarázza Lewine, de a változás csak átmeneti, a gyomorsav gyorsan visszaáll eredeti pH-értékére. Továbbá, még ha a vér pH-ja meg is nő nagy mennyiségű lúgos ionizált víz ivása miatt, a vese működése folytán visszaáll normál értékre.

Néhány, a lúgos ionizált vízzel kapcsolatos tanulmány azért azt sugallja, hogy a dolognak van néhány előnye. Például egy 300 nő bevonásával végzett tanulmány megállapította, hogy a rendszeresen lúgos ionizált vizet fogyasztók BMI-je, vérnyomása és vércukorszintje alacsonyabb volt, mint az egyszerű csap- vagy palackozott vizet fogyasztó nőké. Ellenben rámutatnak, hogy a vizsgálatban részt vevő nőknek olyan jellemzői voltak, mint „magas jövedelem”, „jó tápláltsági állapot” és „aktív életmód”. Krueger rámutat, hogy „az életmódbeli tényezők, mint például a jövedelem és a táplálkozási állapot nagyobb hatással vannak a krónikus betegségekre, mint a lúgos ionizált víz”.

Arra sincs meggyőző bizonyíték, hogy a lúgos víz jobban hidratálna, mint a hagyományos víz. Egy 2016-os tanulmányban a kutatók a vér viszkozitásának csökkenését tapasztalták a lúgos vizet fogyasztó embereknél, és úgy vélték, segíti a hidratációt. Más tanulmányok azonban, amelyek a hidratáció közvetlen markereit követték nyomon, nem találtak értékelhető különbséget lúgos és normál víz között.

Vannak olyan új kutatások, amelyek arra utalnak, hogy a lúgos víz antioxidánsként hathat, csökkentve az oxidatív stresszt és az izomkárosodást a nagy intenzitású vagy hosszan tartó edzés során – mondja Lize Havemann-Nel professzor. De figyelmeztet, ez a munka még a kezdeti szakaszában tart. Ha a lúgos víznek vannak előnyei, akkor azok inkább az elektrolittartalmával, mint a pH-jával függenek össze.

Összességében a rendelkezésre álló adatok alapján a lúgos víznek nagyon kevés vagy semmi egyértelmű előnye sincs a normál vízzel szemben – viszont bizonyos kockázatokat rejt magában, állítja Krueger.

Például a 9-nél magasabb pH-jú víz ivása kockázatot jelenthet a gyomorsavtermelést gátló gyógyszereket, például protonpumpagátlókat, savcsökkentő gyógyszereket szedők számára, mivel tovább emelheti a gyomor pH-értékét. Ráadásul a lúgos vízből származó felesleges ásványi anyagok megzavarhatják az ásványi anyagok szintjét a vesebetegségben szenvedők vérében, mivel a szervezetük nem tudja hatékonyan kiszűrni az ásványi anyagokat.

Ráadásul ha egy lúgos vizes termék nátrium-hidrogén-karbonátot – köznapi nevén szódabikarbónát – tartalmaz, az hozzájárulhat a túlzott nátriumbevitelhez. Sokan már most is túl sok nátriumhoz jutnak az asztali sóból és feldolgozott élelmiszerekből, így a lúgos vízből származó további nátrium súlyosbíthatja ezt a problémát Krueger szerint.