175 éve született Edison, minden idők egyik legnagyobb feltalálója

Egy ohiói kisvárosban egy szegény család hetedik, legkisebb gyermekeként született, egyetlen családi öröksége az életét megkeserítő hallászavar volt. Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: a magolás untatta, nemigen hallotta, amit a tanár beszélt, s hiperaktivitása miatt állandóan fegyelmezték. Írni-olvasni otthon, anyjától tanult meg, ettől kezdve élete végéig falta a legkülönbözőbb témájú könyveket, rendkívüli memóriája révén mindent megjegyzett, amit olvasott.

A gyakorlatias és kiváló üzleti vénával rendelkező Edison már tizenkét évesen saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árult a vonaton, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte. Egy poggyászkocsiban laboratóriumot is berendezett, de amikor kísérletezés közben felgyújtotta a szerelvényt, rövid úton kidobták. (Később azt terjesztette, hogy halláskárosodását az a pofon okozta, amelyet a feldühödött kalauztól kapott.)

Tizenöt éves korára kitanulta a távírászatot, de amikor a Morse-jeleket már kopogtatni kezdte a távíró, süketsége miatt egyre kevesebb munkát kapott, ezért 1868-ban Bostonba ment. Első találmányát, az elektromos szavazatszámlálót a politikusok közönye övezte, a New York-i tőzsdét viszont érdekelte az általa tökéletesített árjegyző készülék, amelynek terveit 40 ezer dollárért vették meg tőle.

Az alig huszonkét éves Edison az összegből két munkatársával kísérletezésbe kezdett Newarkban. Találmányait a legtöbbet ígérő vevőnek adta el, az üzeneteket egyszerre két irányba továbbító duplex távíróért az egyik nagy vasúttársaság 100 ezer dollárt fizetett. Edison, aki napi húsz órát dolgozott, 1871-ben megnősült: egyik csinos alkalmazottját vette el, akitől három gyermeke született.

Az egyre nagyobb laboratóriumot 1876-ban a New York melletti Menlo Parkba költöztette, s a következő évben előállt a szénpormikrofonnal, amely a telefon hangját tette érthetővé, 1877 decemberében pedig a hengeres fonográffal, amelyet kezdetben még híres tudósok is szemfényvesztésnek, hasbeszélő trükknek véltek.

1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára. Kezdetben platinaszállal kísérletezett – de csak az alapanyag 50 ezer dollárjába került évente –, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. 

1879 karácsonyán aztán kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban, és a sajtó „Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként” ünnepelte Edisont.

Találmányának kiaknázására vállalatot alapított, ebből nőtt ki a General Electric Corporation. Hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét, az ő érdeme az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezés, a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt, cége készítette az első cselekményes filmet A nagy vonatrablás címmel. Barátja és csodálója volt az autógyáros Henry Ford, akinek kérésére akkumulátort tervezett a T-modell elektromos önindítójához. Az első világháború idején a haditengerészet a benyújtott találmányok elbírálására kérte fel, de az erőszakot gyűlölő Edison erre csak védelmi célú fejlesztések esetén volt hajlandó.

Talán meglepő, de csak egyetlen valóban tudományos felfedezést tett: az Edison-jelenség, a termikus emisszió csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában vált fontossá. Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány. A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék, melynek megalkotására a New York-i polgármester kérte fel Edisont, aki ehhez (riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt. Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agóniája után a kivégzést egy ideig úgy emlegették, hogy „megwestinghouse-olták”.

Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább mindent elolvasott, és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem jó. Híres mondása szerint 

a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték. 

Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fűződik a nevéhez, s volt egy négyéves időszak az életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.

Ő maga egyébként távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában törekvő és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, a horvát Nikola Teslát például hamar kirúgta, de az rögtön talált állást Westinghouse cégénél. Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.

Edison 1931. október 18-án, nyolcvannégy éves korában halt meg a cukorbetegségéből eredő komplikációk miatt, a hír bejelentése után rövid időre világszerte kialudtak a villanylámpák. Nevét Alaszkában egy hegy, a világűrben egy aszteroida őrzi.

Borítókép: Thomas Alva Edison (1847-1931) / Fonollosa / AIC / Leemage via AFP