Már 14 kanalasgém kapott jeladót a Kiskunsági Nemzeti Park területein

Az elmúlt öt évben hét fiatal és hét öreg kanalasgém (Platalea leucorodia) kapott GPS-jeladót a Kiskunsági Nemzeti Park területein – közölte a szervezet igazgatósága az MTI-vel.

Mint írják, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) 2003 óta kíséri fokozott figyelemmel egyedi azonosítóval ellátott színes gyűrűk segítségével, hogy mi történik a kanalasgémekkel Magyarországon és a vonulási útvonalaikon. Néhány éve, 2017-ben pedig – Közép-Európában elsőként – GPS-nyomkövető is került egy öreg és két fiatal példányra. Azóta minden évben kap jeladót néhány példány, a közelmúltban éppen a tizennegyedik ilyen műszert sikerült felhelyezni egy újabb madárra.

A jeladós vizsgálatok megerősítettek több feltételezést is, amit eddig a színes gyűrűs példányok viselkedéséből csak valószínűsíteni tudtak a szakemberek. Egyebek mellett azt, hogy a száraz, aszályos években a kanalasgémek egy jelentős része neki sem kezd a fészkelésnek, hanem a saját túlélésükre koncentrálnak, és inkább korábban, akár már május végén visszatérnek afrikai telelőhelyeikre.

Idén áprilisban a szegedi Fehér-tónál sikerült befogni egy öreg példányt. A mindössze 30 grammos készülék egy aprócska hátizsákként az 1,8-2,2 kilogrammos madár hátára került, és nem befolyásolja jelentős mértékben az életét.

Az újgenerációs jeladók segítségével a szakemberek részletesebb képet kapnak arról, hogy ezek a madarak mennyi időt töltenek a fészken vagy a táplálkozó-területen, sőt, a jeladó mozgásérzékelői a kanalasgémek pihenéséről és aktivitásáról is információkat szolgáltatnak.

Azt is vizsgálják, hogy milyen útvonalon, milyen magasan repülve közlekednek a gémtelep és a táplálkozó-területek között, és mekkora a kockázata annak, hogy nagyfeszültségű vezetékekkel ütközzenek. A légvezetékkel történő ütközés nemcsak a kanalasgémek, de más vízimadarak esetén is jelentős természetvédelmi probléma – írják.

A tizennegyedik nyomkövető egy öreg madárra került, azért mert koránál fogva már tapasztaltabb, és esetében az évről-évre mérhető túlélési ráta magas, 90 százalék feletti. A fiatal egyedek csaknem háromnegyede élete első két-három évében elpusztul.

A jeladó mellett a befogott példány egy távcsővel messziről is jól látható, felirattal rendelkező műanyag gyűrűt is kapott, így a jeladó esetleges meghibásodása esetén is követhető lesz.

A kanalasgém a jelölés utáni napokban a Szeged és Sándorfalva határában lévő lecsapolt halastavakon táplálkozott nap közben, de éjszakára egy közeli gémtelepre szállt. Az elmúlt napokban már nemcsak este, hanem rövidebb időre dél körül is felkereste a gémtelepet, ami azt jelenti, hogy fiókákat etet.

Jelenleg négy olyan példány mozgását követik a szakemberek, amelyek működő jeladókkal mozognak. Terv szerint a közeljövőben még három kanalasgémre kerül GPS-es nyomkövető, amelyeket az Agrárminisztérium támogatásával tudott megvásárolni a KNPI.

Az idei, súlyos aszállyal induló év sajnos ismét rossz költési szezont vetít előre a kanalasgémek számára. Ez a faj csak és kizárólag a lábalható, sekély vizű vizes élőhelyeken tud táplálkozni. Jellegzetes formájú csőrükkel ugyanis képtelenek a száraz területeken pockot, gyíkot vagy sáskát fogni, mint azt a fehér gólyák, nagy kócsagok, szürke gémek, vagy újabban a bakcsók teszik.

A jeladós madarak mozgásából kideríthető, hogyan használják a vizes élőhelyek hálózatát, milyen messze mennek el táplálkozni a gémteleptől, és milyen körülmények hatására váltanak területet. Ezek az információk segíthetik a vízmegőrzési törekvéseket, a megfelelő élőhely-kezelést és az élőhely-helyreállításokat is, amelyek nemcsak a kanalasgémek, hanem más vízimadarak védelmét is szolgálják.

A kanalasgémek vonuló madarak, bár az utóbbi években kezd rendszeressé válni, hogy a Kárpát-medencében található halastavakon is áttelel néhány. A legtöbbjük Észak-Afrikába, elsősorban Tunézia tengerparti területeire vonul, de sok visszajelzés érkezik róluk Olaszországból is. Kis számban vannak olyan egyedek is, amelyek átkelnek a Szaharán, és a Száhel övezet vizes élőhelyein telelnek Szenegál és Szudán között. Az észak-afrikai telelők 1500-2000, míg a Szaharától délre telelők 4000-5000 kilométeres utat tesznek meg. Ahhoz, hogy a vonulást sikeresen teljesítsék, az útvonalukon olyan megállóhelyekre van szükségük, ahol megpihenhetnek és táplálkozhatnak. A jeladós és a színes gyűrűs példányok is fontos megállóhelyeket jeleztek a Balkánon, Olaszországban, illetve Tunézia tengerparti területein és a Cape Bon félszigeten. Ebből is látszik, hogy ezeknek a vonuló- és megállóhelyeknek a hálózatát nemzetközi összefogással lehet csak megvédeni – olvasható a közleményben.

Borítóképünkön egy kanalasgém. Forrás: Shutterstock