Elhunyt José Saramago Nobel-díjas portugál író

Tanulmányait anyagi okokból

félbehagyta, és géplakatosként,

később irodákban dolgozott. Irodalmi

érdeklődése az iskolában

kezdődött, ahol kiváló irodalmi

oktatásban részesült. 1959-től

kiadóknál és

újságoknál dolgozott. 1944-ben

megházasodott, egy lánya született.

1969-ben belépett a portugál

kommunista pártba, több

társadalmi funkciót vállalt,

később lapigazgató lett a

Diário de Notíciás

című napilapnál, ahonnan azonban

1975-ben elbocsátották. Ezután

fordításból élt, majd sorra

jelentette meg műveit. 1988-ban másodszor is

megnősült, egy spanyol

újságírónő lett a

felesége. A parlament tiltakozása miatt nem

kaphatta meg az Európai Irodalmi

Díjat, ezért elhagyta

Portugáliát, és a

Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedett le,

itt élt élete végéig.

Első regényét 1947-ben írta,

1980-ban írott Fölemelkedve a

Földről című

regényéért megkapta Lisszabon

Város Díját. A

hírnév csak jóval később,

1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye

című művével vált

nemzetközileg ismertté. Történelmi

meséjének különlegesen szép

nyelvezete sokaknak szerzett örömet.

Federico Fellini olasz filmrendező, a

burjánzó, színdús képek

nagy kedvelője azt mondta róla, hogy ez a

legérdekesebb regény, amelyet valaha

olvasott. Regényeiben az elnyomott, kisemmizett

emberek perspektívájából

mutatja be hazája történelmét. A

Lisszabon ostromának

históriájával (1989) az

egyetemes kérdések felé fordult. A

Jézus Krisztus

Evangéliumában (1991) a

Megváltó

életét meséli el a maga

különös felfogásában, a

Vakságban (1994) az elvakult

önzésbe belefeledkezett emberiségre

váró sorsot írja meg allegorikusan, a

Minden egyes név (1998)

című regényében a nevek, a

lét és a halál kérdéseit

boncolgatja. Regényei gyakran az utópia

és a fantasztikum határán mozognak.

Stílusa esszéista, gyakran elmélkedik,

boncolgat.
Saramago más műfajokban is

kitűnt: Lehetséges versek (1966) és

Valószínűleg boldogság (1970)

verseskötetei népszerűek

hazájában, csakúgy mint a Majdnem

tárgy (1978) című

novelláskötete. Utazás

Portugálián át, 1981 című

lírai útinaplója, amelyet

hazájáról írt, szintén

olvasott és közkedvelt művei

közé tartozik.

Az irodalmi Nobel-díjjal 1998-ban

tüntették ki. Műveit számos

nyelvre, köztük magyarra is

lefordították.