Kiemelkedő zenei teljesítmények

A műsor első felében hallgattuk meg

Jankó Zsolt, az est karmesterének

vezényletével Carl Maria von Weber

háromfelvonásos Euryanthe

operájának nyitányát. Az

operában az ördögi gonoszság

áll szemben az angyali jósággal. A

filharmónia együttesének

sikerült újra életre keltenie a

négy egységből álló

kompozíció lendületes

ritmikájú indulóját, a

rövid Largot, mely a főszereplő,

Aladár szerelmi melódiáját

közvetíti, s a feldolgozási

rész polifónikus fugatóját,

valamint a befejezés erőteljesebb

diadalhimnuszát. Ezt követően Schumann

a-moll gordonkaversenye csendült fel Fenyő

László gordonkaművész

előadásában. A fiatal

szólista művészetével

már több külföldi

fellépésének

hallgatóságát nyerte meg

koncertjei során. Fenyő

László - aki a legrangosabb Pablo

Casalsról elnevezett nemzetközi

gordonkaverseny első díjasa -

kiváló technikával adta elő

Schumann zenéjének sajátos

világát, elsődlegesen a

reménykedés, a

boldogságkeresés és a

visszatérő alkotókedv

zenéjének elégikus

tónusát. Különösen

figyelemreméltó volt a

békét sugalló második

tétel bensőséges

előadása, ugyanakkor a friss és

lendületes befejezés érzelmekben

gazdag bemutatása, amelyben virtuóz

játékát is felfedezhettük. A

házat megtöltő

hallgatóság szünni nem akaró

tapsát ráadással jutalmazta: J.S.

Bach szólógordonkára írt

c-moll szvitjéből a Sarabande-ot

játszotta el.

Áhitatkeltő zene

A műsor második felében nagy sikert

aratott Mozart Salzburgban komponált

C-dúr Koronázási

miséjének (K.317) bemutatása. A

kompozíció Mozart egyik legismertebb

miséje, amelyet valószinűleg a Maria

Plainben található Mária

csodatevő szentképének

hatására írt. A mű zene-

és vegyeskarra íródott négy

szólista

közreműködésével és

felöleli a katolikus szertartás minden

egyes tételét (Kyrie, Gloria, Credo,

Sanctus, Agnus Dei). Mozartnak ebben a

miséjében is felfedezhetjük Bach

és Handel stílusát,

természetesen a sajátos mozarti

bizakodással, istenhittel ötvözve.

Kiválóan szerepelt a Filharmónia

vegyeskara, mely művészi szinten

közvetítette a

különböző miserészek

muzsikáját. Köszönhető

mindez elsődlegesen Lászlóffy Zsolt

karigazgató kiváló

betanító munkájának,

művészi érzékének,

vagyis a mozarti zenével való

azonosulásának. A szólisták

közül kiemelkedett Kristófi

Ágnes szopránja, aki az ismert

nagyváradi Kristófi

művészcsaládban született

és jelenleg a Budapesti Nemzeti Énekkar

tagja. Művészi

teljesítményében a

feltétlen megbízhatóság, a

hitelesség igénye jutott

kifejezésre, akár az Agnus Deire

akár a Benedictusra emlékezünk.

Tiszta ambitusában és volumenében

egyaránt egyedi hangvétele és

stílusérzéke állt

tolmácsolásának

középpontjában. Puritán

alázattal hajtott fejet a muzsika előtt,

kerülte a hivalkodást, a

tetszelgést. Ugyancsak jó

teljesítményt nyújtottak Maria Pop

mezzoszopránja, Nocolae Bejan, tenorja valamint

Benczédi Hunor basszusa. Jankó Zsolt

karmesteri pálcája alatt hitelesen

szólalt meg az áhitatos zene. A mű

előadása hatalmas sikert váltott ki.

Tuduka Oszkár