Holokauszt nemzetközi napjának alkalmából Csirák Csaba a szatmári zsidók deportálásáról beszélt

Az ENSZ január 27-ét a

Holokauszt nemzetközi

napjának nyilvánította. Ezen a

napon emlékeznek meg azokról a

zsidókról, akik

1933-1945 között a fajgyűlöletnek

és állandó

üldözésnek estek áldozatul.

Szatmár megyében a múlt

század elején jelentős

zsidó felekezetű

népesség élt. Csirák

Csaba helytörténeti kutató, a

Szent-Györgyi Albert Társaság

társelnöke számolt be lapunknak a

szatmárnémeti zsidó

deportálás

körülményeiről.

Magyarország 1944 március 19-én

Német protektorátus alá

került. Ekkor kezdődött el hivatalos

módon a zsidó

felekezetűek üldözése

Szatmár megyében is.

Április 5-én kötelezővé

tették a zsidók

számára a Dávid csillag

köztereken való viselését.

Szatmárnémetiben a nagy piac

területén, valamint a környéki

utcákon hozták létre a

zsidó gettót, amelyet

deszkakerítéssel zártak

körül. A megye területéről

Szatmárnémeti és Nagykároly

környékéről május

3-án kezdték el a

zsidók

elszállítását a

szatmárnémeti gettóba. Gyorsan,

és rendkívül szervezetten,

mindössze három nap leforgása alatt

18 863 zsidó személyt

szállítottak és zsúfoltak

be a szatmárnémeti gettóba azzal

az indokkal, hogy munkaszolgálatba viszik

őket. Az embertelen módon

összezsúfolt embereket, főleg a

tehetősebbeket verte, kínozta az SS

és a zsidó rendőrség,

közben a zsidó orvosok

gettókórházat hoztak létre.

Bevagonírozták

Egyes adatok szerint május 19-én,

más adatok szerint 21-én kezdték

el a szatmári zsidók

elszállítását

Lengyelországba, az auschwitz-birkenaui

haláltáborba. A foglyok

pokrócot és egy napi élelmet

vihettek magukkal az útra. Azzal

biztatták őket, hogy minél jobban

viselik majd magukat a munkatáborban,

annál hamarabb hazajöhetnek. Hat darab,

körülbelül háromezres

létszámú

szállítmányra osztották a

tömeget, amelyeket pontos névsorral

láttak el. A Báthory (jelenleg Martirilor

deportaţi) utcán sorakoztatták fel

hatosával a foglyokat, majd csendőrök

kíséretében terelték a

menetet végig a töltés mellett fel a

Bányai Útra egészen a

vasútállomásig. Itt 80-90 embert

zsúfoltak be egy-egy marhavagonba. Kassán

keresztül vezetett az út

Auschwitz felé, sokan

már útközben elpusztultak. A

haláltáborokból szabadultak

közül sokan nyugatra menekültek, az

életben maradottak nagyobb hányada

viszont visszatért a

szülőföldjére. Nincsenek adatok

arra vonatkozóan, hogy Szatmár

megyébe hányan jöttek

vissza, de figyelembe véve azt a tényt,

hogy az 1945-1950 közötti időszakban sok

zsidó tevékenykedett még a

szatmári gazdasági, kulturális

életben, néhány ezerre tehető

a visszatértek száma.