Nincs békesség és nincs egyetértés az ombodi gyülekezetben

„Szívemben szeretettel, de nem örömmel jöttem most. Családon belül is szomorú, ha nincsen egyetértés, de ennél is szomorúbb, ha egy gyülekezeten belül üti fel a fejét a békétlenség” - érzékeltette a benne dúló vegyes érzelmeket Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, az ombodi közgyűlésen. Elmondta, hogy a presbitérium egy kisebb csoportja felkereste őt még januárban, amely után egy gyűlésen jegyzőkönyvet is vettek fel az egyházkerületben felmerült problémákról. Ám azt már nem tudhattuk meg, hogy melyek ezek a gondok, mert a sajtó képviselői számára nem volt nyilvános a közgyűlés, amelyre előzőleg az egyház egyik igen felháborodott és izgatott, nevét elhallgató tagja hívta meg az újságot. Az események hátterét ugyan csak sejteni lehet, de a közgyűlést megelőző prédikáció vélhetőleg nem véletlenszerűen emelte ki éppen azt a zsoltárt, amelyben a jogtalanul javakat halmozó, tisztátalan lelkű emberek és a tisztességben, de szegénységben élők kerülnek egymással szembe. Aszáf zsoltárának sorai mintha csak ma íródtak volna: „... irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszak jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és erejük állandó. A halandók nyomorúságában nincs részük, nem érik őket csapások, mint más embereket.” Sokan panaszkodnak most is, a kegyetlen kenyérharcban elveszni látják az igazságot, de a zsoltár és Aszáf szavai megtanítanak mindenkit arra, hogy másképp lássák a helyzetet. Hiszen nem a földi javak, hanem Isten gyermekeként átélt gazdaság az, ami igazán fontos. Rámutatnak a sorok arra, hogy Isten közelségében, s az általa „megjavított” szívünkkel már képesek lehetünk arra, hogy korábbi viselkedésünkkel ellentétben ne irigykedjünk azokra, akik csalfasággal szerezték a javaikat, hanem szánjuk őket, mert az ige rámutat arra, hogy mi vár rájuk. A zsoltár örök igazságra mutat rá azzal, hogy a támadások és a szenvedések ellenére a  szegénynek mondottak a leggazdagabbak, hiszen ők az Úrban találták meg a maguk gazdagságát, a kincset, amelyet a földi létben sohasem vehetnek el tőlük. Kovács Sándor, egri lelkipásztor igehirdetését azzal fejezte be, hogy a jelenlévőket emlékeztette arra, hogy Jézus szenvedvén sem fenyegetőzött, bosszút sem esküdött, ezért a mi utunk is csak az lehet, hogy Isten közelében megvilágosuljunk, és képesek legyünk testvéri kezet nyújtani annak is, aki vétett valamilyen formában ellenünk. „Ott, ahol Isten közelsége van, nincsen helye csak a szeretetnek és a békességnek” - zárta bölcs szavakkal igehirdetését Kovács Sándor.

 -AZ ELDURVULT HANGNEM MIATT A HOZZÁSZÓLÁSOKAT FELFÜGGESZTETTÜK-