Terítéken a magyarság nagy kérdései

Toró T. Tibor az erdélyi magyarság sorskérdéseként nevezte meg a demográfiai mutatók változását, és kifejtette az utóbbi húsz év nagy dilemmáit: közös érdekképviselet vagy a választás szabadsága, regionális vagy kulturális autonómia, érdekképviselet vagy anyagi érdekérvényesítés. A demográfiai mutatók romlásában a leginkább aggasztó szegmens az asszimilálódás, vélte a politikus, s példaként szűkebb hazáját, Temesvárt említette, ahol kilencven százalékos a vegyes házasságok aránya, s így a magyarnak születő gyermekek is román felnőtté cseperednek. Kisebb okot ad az aggodalomra az elvándorlás, hiszen, ahogy Toró fogalmazott: nem az a legfontosabb, hogy valaki ott haljon meg, ahol megszületett, inkább az, hogy magyar maradjon ott, ahol él. A demográfiai mutatók romlásának megállítása olyan feladat, mely, ha most megteszik a megfelelő lépéseket, hatása akkor is csak tíz év múlva várható.

Az érdekképviselet és egyben a választás szabadsága viszont egy olyan dilemma, mellyel az elmúlt húsz évben folyamatosan foglalkoztak, csakúgy, mint az autonómia kérdésével, de optimizmusra feljogosító eredmény egyik esetben sem született. Az egyértelművé vált az idők során, hogy a magyarságot érintő kérdésekben csak közös erővel lehet fellépni, azonban a választás szabadságát évtizeden át úgy próbálták megvalósítani, hogy az RMDSZ keretén belül működjenek kisebb érdekcsoportok. Ez – a reformtömörülés – nem hozott sikert, megalakult a Polgári Párt, s így immár az RMDSZ-en kívül került a pluralizmus. Annak érdekében, hogy a két párt érdekeit egyeztesse, a közös célokat meghatározza, jött létre a tavalyi évben az Egyeztető Fórum. Ugyanakkor az autonómia törekvések is hasonló cipőben járnak: mindenki elismeri szükségességét és felvállalja célként, de a megoldáshoz vezető utat minden politikai vagy civil tömörülés másként látja. Ezek összefogására, tárgyalóasztalhoz ültetésére alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, ez is 2009-ben öltött önálló jogi formát, azóta civil politikai mozgalomként próbál fellépni a magyarság érdekében. Toró T. Tibor elmondta, a két törekvés, a székelyföldi regionális autonómia és az egész magyarságot érintő kulturális autonómia nem ellentétei, sokkal inkább kiegészítői egymásnak, a megoldást mindkettő létrejötte jelentené. S akkor talán megoldódna a magyarság másik nagy dilemmája is, nevezetesen az, hogy miért mennek képviselőink Bukarestbe: hogy képviseljék a magyarság érdekeit, vagy, hogy elintézzenek pénzeket a magyarlakta területek számára. „Ez utóbbi is komoly, fontos dolog, de ne feledjük: a román politikusok azért adnak pénzt a magyarlakta területek infrastrukturális befektetéseire, mert úgy gondolják, hosszú távon maguknak csinálják, hisz lehet, hogy pár év múlva a demográfiai mutatók megfordulnak – figyelmeztetett a politikus. – Olyan jogi hátteret kell kiharcoljunk, hogy mindegy legyen, ki van Bukarestben, alanyi jogon járjon nekünk a fejlesztésre járó pénz.” Így kanyarodnak vissza a dolgok, hiszen a magyarság sorskérdései nem határolhatók el egymástól, a demográfiai mutatók, az autonómia-törekvések és az érdekképviseletekkel kapcsolatos őrlődések át meg átszövik mindennapjainkat.

A felvetettekkel kapcsolatban a jelenlévőkben számos kérdés fogalmazódott meg, az RMDSZ arculatától, Tőkés László politikáján át a mindenkori magyar kormány a határokon kívül élő közösségek iránti felelősségéig. A találkozó második felében ezek megválaszolására került sor. A találkozó záró perceiben Török László bejelentette: a Hajdúvárosi Esték legközelebbi meghívottja Olofsson Placid atya lesz, a Budapesten élő, 94 életévében járó római katolikus lelkész, aki pozitív életfilozófiájáról ismert.