Ünnepvárás a micskei óvodában

Az ünnepi esemény helyszíne a Miskolczy Károly Általános Iskolához  tartozó óvoda épülete volt. A gyermekek izgalmánál csak az ünnepi hangulat volt sziporkázóbb, erőteljesebb, hisz már az épületbe lépve valódi karácsonyi  légkör fogadta az érkezőt: fenyőágak, gyerekrajzok, karácsonyi szimbólumok díszítették a folyosó minden zegét–zugát, jelezve ezzel a közelgő ünnepet. A halk karácsonyi dallam meghitt hangulatot teremtett. Gavallér Edit  óvónő a köszöntő szavak után elmondta, hogy mai rohanó élettempó sajnos kevésbé teszi lehetővé, hogy a szülő gyerekével együtt készüljön az ünnepre, hisz szinte már minden megkapható készen, pedig a kisgyermekes családok ünnepe talán a legkiteljesedettebb, a kicsik öröme, a várakozás, a készülődés ideje  teszi azt varázslatossá.

Karácsonyi hagyományok

Éppen ezért egy ilyen délután nagyszerű alkalom arra, hogy családias hangulatban szülő és gyermek kicsit egymásra figyelve, egymásfelé fordulva közelebb kerüljön egymáshoz, s közösen készüljön, hangolódjon rá az ünnep valódi üzenetére. Az óvonő segítségével a gyerekek interaktiv módon  bemutatták a karácsonyi örömhír, a Megváltó születésének történetét, miután pásztorjáték formájában fel is elevenítették azt.Ezt követően Hodgyai Edit, az iskola igazgatónője karácsonyi néphagyományokról beszélt. Elmesélte, hogy régen a karácsonyi asztalt virágzó Borbála–ágakkal  díszítették. December 4–én (Borbála napján) gyümölcsfaágakat (alma, cseresznye) metszettek le, vízbe tették és karácsonyra kivirágzott, jelképezvén a télben az ébredést, a tavaszt, az újjászületést.

Közös ének

A régi népszokás felelevenítése után bemutatta a micskei Görböc  néptánccsoport utóbbi fellépését, ezzel elhintve talán sok óvodásban a néptánc iránti szimpátia magvát, a hagyományápolás, az önmegvalósítás ezen formáját. Az esemény csúcspontjaként a gyeremekek szüleikkel együtt, közösen betlehemest  készítettek. Az ünnepség végén a jelenlevők megtanulták a Szeretet nem fogy el sosem című éneket.

Kuzsma Tünde