Nem akarnak még egy katasztrófát Kakszentmártonban

Árvízvédelmi gyakorlatot tartottak csütörtökön Kakszentmártonban és a Szamos–folyó partján, Szatmárudvari közelében. A Megyei Katasztrófavédelmi Tanács a községházán, Szatmárudvariban gyűlt össze, ahol az érintett hatóságok képviselői bemutatták, mit kell tenni éles helyzetben. Iulian Burz, a Szatmár Megyei Szamos Sürgősségi Helyzetek Felügyelőségének (ISU) vezetője hangsúlyozta, a gyakorlat helyszínének választása nem véletlen, ugyanis a Szamos ezen a vidéken okoz a legtöbb gondot. Visszaemlékezett az 1970–es katasztrófára, amikor Etény, Kak, Berend és Szentmárton falvakat teljesen elmosta a folyó vize. „El kell ismernem, az akkori árvíznél rengeteg hibát vétettek a hatóságok. Elsősorban azt, hogy nem tájékoztatták kellően a lakosságot a közelgő veszélyről. Ha akkor törvényesen jártak volna el, elkerülhető lett volna, hogy emberek halljanak meg” — mondta Burz.

Hasonló véleményen volt Pataki Csaba alprefektus is, akinek szülei Berenden éltek. „A családomban sokat meséltek az akkori árvízről. Nagyon remélem, hogy nem ismétlődik meg az akkori helyzet” – tette hozzá. A kormánybiztos helyettese ugyanakkor hangsúlyozta a lakásbiztosítások fontosságát is, ugyanis az állam nem tudja támogatni lakások újjáépítését katasztrófák esetében. Dumitru Pop polgármester szerint az akkor „eltűnt” falvak ismét benépesednek, építkeznek már Berenden és Etényben is.

Burz még hozzátette, hogy a megye 40 településének a szirénája közvetlen kapcsolatban van az ISU szatmárnémeti székhelyével, így bármilyen katasztrófahelyzetben azonnal tudnak segíteni.

Kakszentmártonban csütörtökön 80 személyt lakoltattak ki az árvízvédelmi gyakorlat idején. Miután nyilvántartásba vették a személyeket, buszokkal és személygépkocsikkal szállították őket Szatmárudvari déli részébe, egy legelőn kialakított menedéktáborba. Egy tehergépkocsira pakolhatták javaikat, illetve traktorok utánfutóira terelték fel az állatokat. Azokat is mind a táborba vitték. A szatmárudvari védet helyen a szatmári utászalakulat által felállított katonasátrakba szállásolták el a kimenekített személyeket, ahol étel, ivóvíz és mosakodásra alkalmas víz állt a rendelkezésükre, orvosi ellátásban részesítették a sérülteket, a csendőrök pedig a tábor nyugalmát biztosították. „Éppen mondtam az unokáimnak, hogy nagyon remélem, soha nem kell majd megéljék azt, amit mi 1970 májusában. Rettenetes volt. Nem volt ilyen szervezett a mentés, csak egy idő után lehetett észlelni valamilyen rendezett mentési akciót” — emlékezett vissza a 41 évvel ezelőtti eseményekre Tamás László Gyula, helyi lakos. 

Közben a tűzoltók és az önkéntesek Szatmárudvari határában a Szamos töltésének megerősítésén dolgoztak. A gyakorlat forgatókönyve szerint a folyó is kilépett a medréből. Homokzsákokkal erősítették a töltést, így sikerült megakadályozni a nagyobb katasztrófát.

Az 1970 május 14–i árvíz halottaira egyébként egy emléktábla emlékeztet, amely a Szatmárudvari Polgármesteri Hivatal épületének oldalán van elhelyezve.