Harminc lovas a kopók nyomában

A régi Szatmár vármegye lovashagyományait elevenítették fel szombaton a kakszentmártoni Szamos-parton megszervezett falkavadászat keretében, tartalmas, elegáns szórakozást nyújtva a résztvevőknek.

Szombaton igazi kalandban volt részük mindazoknak, akik részt vettek a kakszentmártoni Szamos-parton immár harmadik alkalommal megrendezett falkavadászaton. Az angol hagyományok szerint történő színlelt vadászatot a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal és a Megyei Lótenyésztők és Lótartók Egyesülete szervezte. A vadászatban mintegy harminc lovas vett részt, többségében szatmáriak, a Sümegről érkezett falkanagy és ostorosok, akik a kopókat vezették, de érkeztek lovasok az ország más megyéiből is. A szigorú szabályok szerint zajló falkavadászat nem csak a lovasok, és a mögöttük haladó lovaskocsik utasai számára volt izgalmas, hanem az esemény végigkövető közönség számára is. Most már hagyománnyá vált Szatmáron a falkavadászat megszervezése, felelevenítve ezzel a régi Szatmár vármegye lovashagyományait, az angol falkavadászatok mintájára. Az idén már a szatmárnémeti önkormányzatnak sikerült európai uniós támogatást szereznie az esemény megszervezésére, amely méltó lezárása a „Szatmári lovas hagyományok határok nélkül” (ECVESTRO) című, év elején indult pályázatnak. Szombat reggel a kakszentmártoni Szamos-parton gyülekeztek a vadászok, közös reggelinél ismerkedtek egymással. Az esemény megnyitóján Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, és Antal István, a Megyei Lótenyésztők és Lótartók Egyesületének elnöke egyaránt megerősítette, hogy szeretnének hagyományt teremteni az eseményből. A rendezvényre meghívást kaptak a projekt megvalósításában partner mátészalkai Tiszavarázs Egészségvölgy Alapítvány képviselői is. Amint dr. Ungvári Zsigmond, kuratóriumi elnök elmondta, a pályázat keretében nagyon sok gyerekkel sikerült megszerettetni a lovaglást, és lehetőséget adott arra, hogy a határ két oldalán élő, természetet és lovat szerető emberek között barátságok szülessenek.

Szigorú szabályok

A megnyitó keretében Antal István felsorolta a vadászat szigorú szabályzatát, amely a balesetek elkerülését szolgálta, és szolgálja ma is. A vadászkürt hangjára vágtába kezdett a falkanagy. A lova lábát ánizsolajjal dörzsölték be, a vadászkopókat ugyanis átszoktatták arra, hogy ánizsillat nyomát kövessék. Régen még különféle vadakra vadásztak, mára azonban Európában betiltották a vadak ily módon való elejtését. Az elrohanó falkát követték az ostorosok, vigyázva arra, hogy a két tucat kutya együtt maradjon. Mögöttük lovagolt a vadászmester, őt senki sem előzhette meg. A vadászat rendjét a két pikeur is felügyelte, akik a csapat jobb és bal szélén lovagoltak. A merészebb vendégek felülhettek a három lovaskocsi egyikére, amelyek a vadászokat igyekeztek utol érni, és onnan követhették nyomon az eseményeket. A vadászatból visszatérve a résztvevők elfogyasztották a jól megérdemelt bográcsgulyást, a jó hangulatról pedig a cigányzenészek gondoskodtak. Délután egy rövidebb hajtóvadászat következett. Onnan visszatérve „a vad halála” zárta le a vadászatot. A megszolgált kopók izgatottan tépték szét a jól megérdemelt marhabendőt, a vadászok pedig tisztelettel adózva „az elejtett vadnak”, nyeregből leszállva, levett süveggel nézték végig a vad halálát.

Pándi Annamária