Ötkarikás vízilabda délután, igen kevés pólóssal

A Sydney-i (2000), az athéni (2004) és a pekingi (2008) Nyári Olimpián aranyérmet szerzett magyar férfivízilabda válogatott egykori szövetségi kapitánya, a Magyar Vízilabda-szövetség jelenlegi elnöke, dr. Kemény Dénes volt tegnap a Szent László Napok, illetve Nagyvárad egyik díszvendége.

A Szent László Napok alkalmával, a Janus Pannonius Szakkollégium szervezésében vasárnap délután a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók Termében népes és szakértő közönség előtt került sor A nemzet élő legendái elnevezésű kötetlen beszélgetésre, amelynek vendége dr. Kemény Dénes, a háromszoros olimpiai aranyérmes magyar férfivízilabda válogatott egykori szövetségi kapitánya, a Magyar Vízilabda-szövetség jelenlegi elnöke volt.

Már a – Györgybíró András moderálta – beszélgetés elején érezni lehetett, hogy a legkeményebb rekeszizmokat is megmozgató társalgás elé nézünk, hiszen Kemény Dénes személyében egy hihetetlen laza és jó humorú személy mesélt a magyar és a külföldi vízilabdázás távolabbi- és közelmúltjáról, jelenéről, s egy kicsit a jövőjéről is, egyszersmind megismerhettük a kapitányt, mint sport- és mint közéleti személyiséget. A szakember betekintést engedett olyan zárt kapuk mögé is, ahová az elmúlt 13 év alatt „halandó” nem igazán jutott be. Az Egyesült Államok férfikosárlabda csapatához, más néven a Dream Teamhez hasonlított magyar férfivízilabda válogatott kispadján 16 évet, s ez idő alatt több, mint 400 válogatott mérkőzést töltött Dénes, nem csoda, ha a pályafutás vége fele már nem ugyanazzal a dinamizmussal edzett, élt meg egy-egy találkozót. Egyébként az USA válogatottjával kapcsolatban mesélte el azt, hogy a pekingi olimpia alkalmával a pólós fiúk közös fotózkodásra kérték fel Kobe Bryantot, s amikor az megtudta, hogy Kásás and company állja körül, azonnal tudta, hogy egy kétszeres olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagjaival áll szemben…

Eb-arany az elején

Edzői pályafutása elején sokan kérdezték édesapját, hogy mi a fia eredményességének titka, a rövid válasz így hangzott: „az anyja eszét örökölte…” A kezdetekről szólva, Dénes elmondta, hogy az 1997-es januári kapitány pályakezdet elején az lepte meg leginkább, hogy már abban az évben Európa-bajnokságot nyertek, a további eredményektől viszont nem ámult el, mert látta, hogy igen erős generáció nő fel. „Szerencsések voltunk, mert az volt a hobbink, ami a munkánk. Szerettünk pólózni, örömet okozni milliónyi embernek, akiknek úgy éreztem felelősséggel tartoztunk. Életem végéig hálával tartozom a játékosoknak, akikkel a páratlan sorozatot elértük. A szurkolók szeretete csodálatos volt, úgy érzem már csak az ők tisztelete miatt is érdemes volt csinálni” – hangzottak a Kemény-szavak.

Az első…

S hogy mi volt a sikerük titka? … „Míg a többi válogatottban mindössze 3-4 világklasszis volt, akiket nekem sikerült kiismernem, addig a mi együttesünkben legalább 8-9 volt, s amikor az ellenfél kapitánya már az ötödik klasszisunk játékának kiismerését elemezte, s látta, hogy még mindig van négy, akkor ráunt a taktikára. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a játékosaimat úgy ismertem, mint saját magamat, ezért nem voltam ideges az első, megnyert olimpia (2000, Sydney – szerk. megj.) elődöntő után sem, amikor a jugoszlávok elleni 8–7-es meccsen a Molnár-Biros-Kásás trió mindössze egy gólt jegyzett. A kétkedőknek csak annyit mondtam: a mi csapatunkban nem fordul elő kétszer, hogy sztárjaim gólképtelenek legyenek. Így is történt, 13–6-ra megvertük az oroszokat, s az említett hármas igen csak megszórta az ellenfél kapuját” – emlékezett Dénes.

A második…

A második megnyert olimpia (2004, Athén) alkalmával egy fiatalabb, s mentálisan „módosított” magyar válogatott vett részt. Kemény Dénes ezt azzal magyarázta, hogy némely játékos nem tudta felfogni, hogy az olimpia évében csakis az edzésekre, a játékra, az ötkarikás játékokra szabad összepontosítani, ezért a másképp gondolkodókat kénytelen volt otthon „felejteni”. E gondolatsort tovább fejlesztve mesélte el, hogy miért is lett végül állatorvos: „szerettem ugyan a biológiát, de matekből sokkal jobb voltam. Budapestre akartam felvételizni, de édesapám úgy érezte, hogy túl magasra tettem ezzel a lécet, s próbáljam ki magam más pályán. Gondoltam orvos leszek, de előbb az állatorvosi szakma felé tendáltam, így kerültem el Szolnokra ahol némi időt egy helyi állatorvos mellett töltöttem el. Tetszettek az ott látottak, s végül is azon az elven döntöttem e szakma mellett, hogy nem akkora gond, ha elkezelek egy vemhes kocát, mint egy terhes asszonyt…”

Az utolsó, s a végső

A harmadik megnyert (2008, Peking) olimpia előtt még sikerült fiatalokkal felfrissíteni a válogatottat, az öreg rókák jó formában voltak, minden adott volt az újabb, immár harmadik aranyhoz. Az elődöntőben az igen megerősödött Montenegró ellen nyertek a magyarok 11–9-re, majd a meglepetéscsapat Egyesült Államok következett, amely félidőig (9–8) megizzasztotta Kásásékat, viszont a végén magabiztosan, 14–10 arányban nyert a Kemény-csapat. S hogy mi történt tavaly Londonban? Dénes erre röviden így emlékezett: „a felnövekvő generáció már messze nem volt olyan jó, hogy kiszorítsák Kásásékat, s ez a csapat pedig már rég nem volt annyira erős, hogy megnyerje a negyedik olimpiáját. Az olaszok elleni elődöntőben ment el minden, amikor védekezési hibáink, illetve két nagyon vitatható bírói ítélet miatt veszítettünk, s oda lett az újabb aranyérem”…

Zárszóként, illetve jó tanácsként Kemény Dénes a következőket intézte a nagyérdeműhöz: „a vízilabdázás jövője érdekében nagyon remélem, hogy mielőbb – a laikusok számára is – átláthatóbbá szervezik a játékvezetést, mert a mostani szinte kiszámíthatatlan. Ami pedig az utánpótlást illeti, téves az a szülői hiedelem, hogy a porontyot már 5-6 éves korától vízilabdázni kell tanítani. Nem! A gyerek ötévesen tanuljon meg úszni, azt tíz éves koráig nyugodtan űzheti, majd akkor nyugodtan áttérhet a vízilabdára, természetesen, ha van hozzá tehetsége…”

Kemény Dénestől vastapssal köszönt el a váradi közönség, amely soraiban sajnos nagyon kevés egykori és jelenlegi vízilabdázót fedezhettünk fel. S ez nem csupán a szervezők hibája, hanem mind inkább a VSK és a Crişul szakosztályait irányítóknak…

Névjegy

Kemény Dénes. Született: Budapest, 1954., június 14. Országos hírnevét a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként szerezte, amellyel 2000 és 2008 között három olimpiai bajnokságot nyert.

Játékos pályafutás: 972-től a Budapesti Spartacus, 1980-tól a Tatabányai Bányász, 1984-től az FTC (Ferencvárosi Torna Club), majd 1987-től az olaszországi Como vízilabdázója volt. 1973-ban Duisburgban tagja volt az ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert magyar csapatnak. 1974-től 1986-ig összesen tizenhét alkalommal szerepelt a magyar felnőtt válogatottban. Az 1977. évi szófiai Universiadén a magyar csapattal ezüstérmet nyert.

Edzői pályafutás: Kemény Dénes szövetségi kapitányi időszaka alatt a magyar válogatott 29 világversenyen szerepelt és 24 alkalommal éremmel tért haza. Az éremlista, olimpia: arany (2000, 2004, 2008); világbajnokság: arany (2003), ezüst (1998, 2005, 2007); Európa-bajnokság: arany (1997, 1999), ezüst (2006), bronz (2001, 2003, 2008, 2012); Európai Nemzetek Ligája: arany (2000); Világkupa: arany (1999), ezüst (2002, 2006), bronz (1997); Világliga: arany (2003, 2004), ezüst (2005, 2007, 2013), bronz (2002).

Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) választásán ötször lett az Év szövetségi kapitánya (1999, 2000, 2003, 2004, 2008).

Díjai, elismerései: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2008), Budapest díszpolgára (2008), róla nevezték el a miskolci Városi Sportuszodát (2009), az Úszó Hírességek Csarnokának tagja (2011).

Jelenleg a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke.

Farkas Sz. Zoltán