Egészségügyi adó van, szerződés nincs

Nagyvárad- El kell jusson oda a mi országunk lakossága is, hogy tiszta képet igényeljen és kapjon arról, hogy tulajdonképpen milyen biztosítási rendszerre van garanciája, és ne a hatalom diktálja a feltételeket- hangsúlyozza dr. Földes Béla gyakorló ideggyógyász főorvos.

Dr. Földes Béla, a Bihar Megyei Kórház igazgatótanácsának elnöke honlapunknak kifejtette: egyre jobban megtapasztaljuk Európában is azt, hogy az egészségügy hatalom, politikai, gazdasági vonzata van, és nem mindegy, hogy ezt ki gyakorolja. Tulajdonképpen ez az alapoka annak, hogy az ellátás folyamatos válságban van. Modernizálásról, illetve ilyen-olyan válságról beszélünk, de ezek csak a „fedőnevek” ahhoz, hogy ne kelljen pontosan megfogalmazzuk azt, hogy mi idézte elő és tartja fenn ezt a krízist. A főorvos ennek kapcsán Bertrand Russell egyik mondását idézte, mely megítélésében egyre jobban érződik ebben az úgymond válságkezelésben, és így hangzik: a mai világ egyik komoly problémája, hogy a buták nagyon biztosak abban, amiben hisznek, az intelligensek pedig a bizonytalanság fogságában, uralma alatt élnek. Nagyon sokszor azok érvényesülnek tehát, akiknek van bátorságuk ahhoz, hogy érvényesítsék a szemléletüket- magyarázta, hozzátéve: az ilyen típusú szemlélet érvényesítése zajlott az elmúlt időszakban a romániai egészségügyi átalakításban is, és az eredménynek nem sok köze van a jó szándékhoz vagy a megoldáshoz.

Egyik következménye ennek, hogy nincsen egy szerződéses formájú egészségügyi biztosítás, csak egészségügyi adót fizetünk. Ha lenne szerződés, tudnánk, hogy mit fizetünk, és azért mit kérhetünk. Jó példa erre Hollandia, ahol van konkrét ajánlat, szerződés és garancia az ellátásra, ezzel szemben nálunk mindig egyoldalúan, csak a hatalom változtat a szabályokon. Egy ilyen változtatás az, amellyel most szembesülünk, és ami még bonyolultabbá teszi a gyakorlati betegellátást, bürokratikusabbá, sőt követhetetlenné. Minden civilizált országban működőképes elvnek ellentmond ugyanis, hogy a finanszírozó dirigálja az orvos-beteg kapcsolatot. A jelenlegi állás szerint pedig a finanszírozó mondja meg, hogy kit lehet felvenni a betegsége miatt a kórházba, és kit lehet csak úgymond járóbeteg-ellátásban részesíteni. Ugyanakkor tételesen meg van szabva, banira, hogy mennyit fizet érte a biztosítóház. Ez elméletileg egyszerűnek tűnhet, de azért nem az, mert Romániában egy sajátságos helyzet van. Az elérhetőség miatt van, aki 100 kilométert kell utazzon a kórházig, és neki egyáltalán nem mindegy, hogy egyszer utazik, három-négy nap alatt ellátják, és hazamegy, vagy három-négy alkalommal naponta meg kell tegye az utat. Emellett arra is tekintettel kell lenni, hogy milyenek az anyagi feltételei a betegeknek.

Ugyanannyit fizet

Ebben a díjszabályozásban- vagyis hogy bizonyos betegségek nem kezelhetőek kórházakban, mert nem fizet ezekért a biztosító- az is meg van szabva, hogy egy ellátásért konkrétan mennyit fizetnek, ezek pedig sok esetben nem fedezik a minimális költségeket sem. Nagyváradon is az ellátási kapacitás nagyobb minőségben és mennyiségben, mint amit a biztosító megfinanszíroz. Jellemző példa, hogy egy olyan béltükrözésért, melynek során vizsgálati célból történik egy vastagbél tükrözés minden előkészülettel együtt, mely 2-3 órát is igénybe vehet, a biztosítóház fizet 634,18 lejt, és ugyanakkor, ha ugyanazt a műveletet végzik el a páciensen, de közben úgymond műtéti beavatkozásokat is csinálnak, például, kioperálják, eltávolítják az ott levő jóindulatú daganatokat, szintén annyit fizet a biztosítóház, mintha ezek nem történték volna meg.

Mindezek egyik következménye, hogy jelenleg az orvosok egyre többet foglalkoznak a papírokkal. Míg a 90-es évek közepéig a papírmunka az orvosi munkának a tíz százaléka körül mozgott, addig most a papírmunka a napi tevékenység negyven százalékát teszi ki. Ennek az adminisztrálásnak a bonyolultsága és mennyisége bármelyik európai ország viszonylatában túlzottan sok, még akkor is, ha figyelembe vesszük az infrastrukturális hátrányokat. A helyzetet súlyosbítja még, hogy egyre bonyolultabbá válik a betegút is az ellátás folyamán, illetve során. Ahhoz ugyanis, hogy lehetőleg pontos diagnózist tudjanak felállítani az orvosok, mindig hasznos és előnyös, hogy a beteget megfigyeljék. „Egy epilepsziát megállapítani úgy, hogy addig soha nem láttam egy krízist sem, nem éppen a beteg javát vagy a kezelés helyességét segíti”- hangsúlyozta.

Dr. Földes Béla arra is felhívta a figyelmet: az alulfinanszírozás miatt sokkal nehezebben lehet azt a munkamennyiséget megvalósítani értékben, amiből az egészségügyi intézmények működtethetőek. A szabályzás ugyanis azt is előírja, hogy hány embert nézhetnek meg az orvosok. Egy belgyógyász egy órán belüli négy személy vizsgálata után kap finanszírozást, ötöt már nem nézhet meg. Az ideggyógyász három után kap finanszírozást, az elmegyógyász pedig óránként kettő után, azonban ezeknek az értéke, vagyis amit kifizet egy betegvizsgálat után a biztosító, nem fedi azt a minimális költséget, amivel az adott időszakokra működtetni lehet a rendelőt. „A következmény, hogy a forrást, amit egy kórház kap, egyre nagyobb mértékben lesz kénytelen a működtetésre felhasználni, és egyre kevesebb pénz marad magára az ellátás minőségére, gyógyszerekre, fejlesztésekre pedig évek óta semmi”, közölte a szakember.

Ellentmondás

Szerinte ellentmond az univerzális orvosgyakorlatnak, hogy csak az egyik fél, vagyis a hatalom diktálja a játékszabályokat. Ugyanakkor a romániai Orvosi Kamara statútuma, mely következménye a törvénybe iktatott hivatalos eskünek, kimondja azt, hogy az orvos köteles, hogy törekedjen arra, hogy megőrizze a szakmai függetlenségét, és tiltott, hogy az orvosi ténykedését és a szakmai döntéseit a gazdasági haszonelvnek vagy az adminisztratív rendelkezések vesse alá. Azaz a gyógyítás princípiuma felül kellene írja az adminisztratív és a gazdasági érdekeket. „Vagy ezt változtassuk meg, és mondjuk ki, hogy Romániában az orvosi gyakorlat törvénybe foglalt alapelve nem ültethető át a valóságba, vagy igazítsuk a valóságot ezekhez az univerzális emberközpontú elvekhez”, mondta.

Ciucur Losonczi Antonius