A hegemónia és a háború veszélye

Nagyváradon tartott előadást csütörtökön Emil Hurezeanu, az egyik legismertebb hazai újságíró, politikai elemző. A városháza nagytermében ritkán látott tömeg volt kíváncsi a közismert tévés újságíróra, aki Európa válságai és Románia címmel értekezett.

A szemmel láthatóan nagy elvárásnak az esemény elején mintha nem tudott volna eleget tenni Emil Hurezeanu, hiszen előadása kezdetén egy film és egy regény tartalmát ecsetelte meglehetősen hosszasan, mintegy fél órán át. Ezt követően azonban rátért az előadása címe által jelzett konkrét ügyek taglalására. Az ukrán konfliktus kapcsán Hurezeanu sokszor idézte Adam Michnik lengyel újságírót, esszéistát, aki szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök valójában már ismertette a jövőre vonatkozó baljós tervét, amikor azt nyilatkozta, hogy az orosz hadsereg, ha akar, két óra alatt elér Rigába, Tallinba, Varsóba és Bukarestbe, azaz felvázolta egy esetleges jövőbeli orosz katonai akció elsődleges célpontjait. Hurezeanu Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke kapcsán is Michniket idézte, aki szerint Orbán annak idején a legnagyobb szovjetellenes magyar politikai személyiség volt, és ezért is érthetetlen számára az, hogyan tud most Orbán Viktor a magyar hagyományoktól teljesen elütő, oroszbarát politikát folytatni.

Történelmi példák

Ehhez kapcsolódva Hurezeanu három olyan, a történelemből vett példát említett meg, amikor az oroszok okozták a magyarok vesztét, és melyeknek következtében ráadásul a románok is profitáltak. Az első ilyen példa az 1848–49-es forradalom volt, melyet az oroszok vertek le, a másik pedig az 1919-es, Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú kommunista államberendezkedési kísérlet, amely végképp meggyengítette Magyarországot Trianon előtt. Hurezeanu megemlítette, hogy Kun Béla a harmincas évekig a szovjet titkosszolgálatok szolgálatában állt, de a fizetését a román titkosszolgálattól kapta. A harmadik példa pedig a második világháború lezárása volt, amikor is Észak-Erdélyt a szovjetek adták vissza Romániának. Ezt követően, ismét Michniket idézve, Hurezeanu kijelentette, hogy a magyarok nem ismerik el Trianont, és ugyanúgy, ahogy most az oroszok Ukrajnában határmódosításokat hajtanak végre, hasonló dolgokra számítanak ott, ahol magyar közösségek élnek.

Fenyegetettségek

Ezt követően az Unió válságáról beszélt az előadó. Az Uniót két dolog fenyegeti, szögezte le: az egyik az, hogy az EU-n belül Németország hegemón hatalommá válik, amit egyébként maga Németország sem akar, a másik pedig a háború lehetősége. Ez utóbbi tekintetben Putyin Oroszországa jelenti a legnagyobb veszélyt, aki a Lenin által kitalált és alkalmazott taktikát újrahasznosítva az egységes Nyugat-Európát „parcellákra kívánja osztani”, ezért abban érdekelt, hogy az európai országok között ellentéteket, konfliktusokat szítson, ugyanakkor megkérdőjelezi egyes államok területi integritását. Hurezeanu megemlítette, hogy Oroszország számos nemzetközi egyezményt megszegett már, többek között az 1994-es Budapesti Egyezményt is, amely kimondja, hogy Ukrajnából el kell vinni az összes nukleáris fegyvert, illetve az a dokumentum garantálja Ukrajna területi egységét is. Majd ismét a jelenlegi magyar-orosz barátságra áttérve elmondta, hogy Magyarország földgáz-igénye önmagában nem indokolja a két ország közötti nagyon szoros kapcsolatot, ehhez talán az is hozzájárul – megint Michniket idézve –, hogy Magyarország és Oroszország az I. világháborút lezáró béke száz éves évfordulóján amolyan fordított megemlékezésre, vagyis az akkor rögzített határok módosítására készül.

Nyugatbarát Románia

Előadása végén Romániáról szólva Emil Hurezeanu kifejtette, hogy ez az Európai Unió legnyugatbarátabb országa, ami annak is betudható, hogy Románia számára a Nyugat jelenti az egyetlen valódi alternatívát. Megemlítette, hogy bár az alkotmány szerint Románia egységes nemzetállam, a valóságban azonban föderális jellegű ország, hiszen különböző térségeiben megőrződtek az európai múlt helyspecifikus kulturális értékei. Mint mondta, ahhoz talán már késő van, hogy Romániát egy Svájc típusú föderális állammá alakítsák át, de mindenesetre Romániának a múlt nem ismerése miatti belső konfliktusok és csatározások helyett örülnie kéne az országban még ma is meglévő kulturális változatosságnak és gazdagságnak.

Pap István