A Lónyayakról szóló tanulmánykötetet mutattak be Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

A családias hangulatú rendezvényen Mihálka Nándor, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) alelnöke mondott köszönetet azoknak, akik a borongós, esős őszi estén elmentek a könyvbemutatóra. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a tuzséri Lónyay-kastély egy pozitív példát állít elénk azzal, hogy nem lett az enyészeté. A műemlékek esetében ugyanakkor nemcsak arról beszélhetünk, hogy ezekre ügyelni kell, restaurálni és adminisztrálni, de mindegyiknek van egy felújítás előtti élete is. Főleg a kisebb települések esetében sajnos komoly problémát okoz ezeknek a működtetése, ezért arra vannak ítélve, hogy lassan összedőljenek. Tuzséron azonban áll a kúria, benne egy hihetetlenül gyönyörű feskóval. A kastély a 18–19. század fordulóján épült Lónyai János megrendelésére, a források szerint Ybl Miklós áttervezte. 1945-ig laktak benne, majd a kommunizmus idején elhanyagolták, a rendszerváltozás után 1997-ben végeztek rajta állagmegőrzési munkálatokat.

Folytatva az elhangzottakat, Klicsu Ferenc, a Tuzsér Községért Közalapítvány elnöke, a nagyközség alpolgármestere kifejtette, hogy a 2010-es években európai uniós támogatással renoválták az ingatlant. Azért vették fel a kapcsolatot Dukrét Gézával, a PBMET társaság elnökével, illetve választották partnernek a Társaságot, mert tudták, hogy jó szakembereik vannak. A projekt tulajdonképpen 2019-ben lezárult, de három évig még fenntartható volt, és ez az időszak a koronavírus-járvány miatt meghosszabbodott, magyarázta az elöljáró, majd a könyvbemutatóra való ráhangolódásképpen levetítette a Lónyai 200 Emlékév című kisfilmet.  
Dr. Szabó József bihardiószegi helytörténész elmondta, hogy egy többéves konferencia-sorozat tanulmányait (szöveg közé nyomott ábrákkal, családfákkal, táblázatokkal, függelékekkel, lábjegyzetekkel, irodalmi jegyzékekkel) sikerült egy helyre gyűjteni és megjelentetni a vásárosnaményi és nagylónyai Lónyay családról szóló legújabb monográfiában. Az 1992-ben alakult Tuzsér Községért Közalapítvány adta ki ezt a szemre is terjedelmes és tetszetős kötetet, melyet 47 szerző jegyez ugyanannyi tanulmánnyal, hat nagy fejezetbe csoportosítva, 722 oldalon. A tekintélyes gárdából érdemes kiemelni Kiss Endre József PBMET-tag, Hermann Róbert, Mészáros Kálmán és Szakály Sándor hadtörténészek, C. Tóth Norbert és Pálosfalvy Tamás közép- és koraújkorászok, valamint Majdán János kutató nevét. A Lónyayakkal foglalkozó művet Nagyváradon 120 évvel ezelőtt jelentetett meg az idén 95 éve elhunyt Karácsonyi János, és remélhetőleg a mostani esemény méltó folytatása lesz az akkor elkezdett emlékállításnak vidékünkön is.

A továbbiakban dr. Szabó József a család néhány bihari vonatkozásáról is részletesebben szólt a könyv, mások és a saját maga adatainak kombinálásával. Egyebek mellett kitért arra, hogy a Lónyay család épített örökségét ismertető fejezet tanulmányai érthető okokból inkább Szabolcs, Szatmár és Bereg megyei vonzattal bírnak (említés szintjén szerepel a nagykágyai Lónyay-Pongrácz kastély földszinti részének építése is a könyvben), azonban Érmellék helytörténete szempontjából is nagy jelentőségű az a fejezet, mely a Lónyay család levéltárainak lelőhelyeit ismerteti (Magyar Országos Levéltár, Sárospataki Levéltár, Bereg megyei Levéltár) és a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárból mutatóban közli az elhunyt Lónyay László és Platthy Anna Mária örököseire maradt kiskágyai birtokának részletes leírását, rengeteg helynévvel, 1810-ből. Kiderült az is a kiadványból, hogy Lónyay Menyhért miniszterelnök nagybátyja, József bihari birtokos is volt felesége révén, de Menyhért iskolatársa volt az a Madách Imre is, akinek felesége a sors szeszélye folytán a bihari Cséhtelekről származott. A miniszterelnök nagybátyja, Lónyay József nagykágyai úrilakát és lótenyészetét 1839-ben Fényes Elek is említi, míg borairól és a debreceni Fazekas Mihály unokatestvére, Fazekas György félegyházi lelkész szőlőléiről 1838-ból Schams Ferenc közölt értékelést. Ez alapján pedig Lónyay József nagykágyai kúriáját 1835–1839 közt építhette, melyre az emeletet unokája húzta.