Új elnök új tervekkel a műemlékvédő társaság élén

Pap István

– Hogyan fordult érdeklődése a régészet irányába? 
– A Babeș–Bolyai Egyetem történelem szakán, harmadéven elvittek minket különböző iskolákba órákat tartani. Akkor jöttem rá, hogy nekem nem való a pedagógiai profil, és akkor fordultam a régészet irányába. Két ásatás (Bobáld és Bizere) bizonyult meghatározó élménynek, melyek a „csákány és a lapát irányába” tereltek engem. 2006- ban elindultak Nagyváradon a vár felújítását megelőző különböző munkálatok, ezek jelentős hányadát régész szakember jelenlétét igénylő geológiai szondázások tették ki. Mint a Bihar megyei Műemlékvédő Alapítvány történésze kerültem oda, és ott is ragadtam. A várral egy olyan világba csöppentem bele, ami egyszerűen magába szívott, és azóta se ereszt. 

– Hogyan került kapcsolatba a PBMET-tel? 
– Amikor a szüleimmel visszaköltöztünk Váradra, ők sajtósokként bekerültek egy olyan értelmiségi körbe, amelynek tagjai közül többen a PBMET tagjai lettek. Például Péter I. Zoltán, akinek ugyan nem volt történész végzettsége, de hatalmas men - nyiségű helytörténeti kutatást végzett. Ő nagy példaképünk, a váradi helytörténet-kutatás egyik fenoménja. Én a szüleim révén kerültem bele ebbe a közösségbe. A PBMET-hez köthető első élményem egy ifjúsági pályázat volt, melyen másodmagammal a Szalárd melletti Adorján-vár történetét feldolgozó munkánkkal második helyezést értünk el. Ezután szinte folyamatosan jártam a társaság konferenciáira, és miután elkezdtem régészként dolgozni, rendszeres előadója is lettem ezeknek az üléseknek. 2010-et írtunk, amikor az első előadásomat megtartottam. Végül Géza bácsi (Dukrét Géza, a PBMET tavaly elhunyt alapító elnöke – szerk. megj.) meggyőzött, hogy iratkozzak be, és legyek teljes körű tag. 

– Dukrét Géza elhunyta után hogyan történt meg a váltás? 
– Megboldogult Géza bácsi nagyon sokáig győzködött, hogy vállaljam el az elnökséget, de én többször visszautasítottam, mert munkahely és család mellett több időt kell szakítani egy ekkora szervezetre. A tavalyi szalontai konferenciát Géza bácsi egészségügyi állapota miatt már négyen szerveztük, majd alapító elnökünk távozásával az idei tavaszi konferencia közgyűlésén választottak meg elnökké. A társaság váradi alapítású, és az volt az általános nézet, hogy a központ itt kell maradjon, ezért az elnök is váradi kell legyen. Ennek nyomán fogadtam el az elnöki felkérést, de azzal a feltétellel, hogy a társaság vezetése nem lesz egy egyszemélyes hadsereg. Az elnök mellett működő tanács (Szilágyi Andrea ügyvezető elnök, dr. Szabó József, Berecz Gábor, dr. Kéri Gáspár és Tóth Géza alelnökök, valamint dr. Bélfenyéri Tamás titkár) megosztja a PBMET vezetését és a rendezvények szervezését. Közel száz tagunk van Máramarostól a Szilágyságon át Temesvárig. Egyre többen vannak az anyaországból is, úgyhogy ilyen szempontból nagy civil szervezetnek minősül a PBMET. 

– A PBMET elnökeként melyek a legfontosabb rövid távú tervei, elképzelései? 
– A rövid távú tervek közül a legfontosabb a tisztújító közgyűlés megszervezése volt. Következik a pályázatok megírása, amelyből a társaság non-profit szervezetként működik. Ősszel ismét megszervezzük a nagy honismereti konferenciát. Ez a társaság legnagyobb rendezvénye, egy háromnapos vándorkonferencia, amelyen 60–80 személy szokott részt venni. Ezek mellett fontos elvégezni a vezetőségváltással járó adminisztratív és jogi papírozást, és aktualizálni kell a harmincéves működési szabályzatunkat. 

– És melyek a hosszú távú tervek? 
– Szembe kell néznünk azzal, hogy a PBMET tagsága egyre öregszik. Ezért a legkomolyabb feladatnak a tagság bővítését és fiatalítását tekintjük. A diákságnak versenyeket, táborokat és diákköri konferenciákat szeretnénk szervezni. A tanárokon keresztül lehet tehetségeket kiválasztani, akiknek a dolgozatait a Partium című folyóiratunkban meg tudjuk jelentetni. A diákság mellett meg szeretnénk szólítani a helytörténészeket. Minden településen van olyan, aki a hely történetével, lelőhelyeivel, temetőivel stb. foglalkozik. 
Ők csak a saját kis világukban működnek, ezért kell mi felkutassuk őket, közlési lehetőséget biztosítsunk nekik. Legtöbbjüknek gyűjteményük is van, ezeknek a bemutatását is meg lehetne szervezni. Azokról az érdeklődőkről sem akarunk megfeledkezni, akik nem kutatnak, hanem eljönnek a rendezvényeinkre, mert jól érzik magukat, beszélgetni tudnak hasonló érdeklődésű emberekkel. 

– A PBMET komoly kiadói munkát is végez. E tekintetben mik a tervek? 
– Két állandó kiadványunk van, a Partiumi Füzetek könyvsorozat és a Partium folyóirat. Ezeket mindenféleképpen szeretnénk folytatni. 
A jövőben helytörténeti monográfia írására vonatkozó pályázatot tervezünk hirdetni. Azt nem tudjuk előre, hogy hány Partiumi Füzetek kötet lesz egy évben, viszont az őszi konferencia anyagát egy konferenciakötetben szeretnénk kiadni. Emellett nyilván, ahogy elkészül egy kompakt, kötetre való anyag, azt is megjelentetjük. Másfelől a tavaszi konferenciának az előadásai, illetve különböző közérdekű hírek a folyóiratunkban jelennének meg. A nyomdai munkát továbbra is a Vojticsek házaspár látja el, ezúton is köszönjük nekik az odaadó munkájukat. 

– Milyen tevékenységekre számíthatunk a jövőben a PBMET részéről? 
– Három állandó eseményünk van: a tavaszi kis konferencia, a szeptember első hétvégéjén zajló országos honismereti vándorkonferencia, valamint a Festum Varadinum-os rendezvényünk. Szeretnénk újraindítani a honismereti táborokat. A Fényes Elek-díjat is megtartjuk, de szeretnénk, ha lenne egy komoly tudományos háttér a díj mögött. Több partnerszervezettel van kapcsolatunk, ezeket mindenféleképpen szeretnénk tovább építeni. A PBMET az évek során nagyon sok emléktáblát állított, ezt a tevékenységet lehet folytatni. Emellett szeretnénk a nagyjaink és a hadisírok gondozását is felvállalni. 

– Mindezek a PBMET jól ismert tevékenységei, de milyen újdonságokkal készülnek? 
– Nagyon jól működik a most indított Facebook-oldalunk. Csúnya kifejezéssel élve próbálunk egy „hub” lenni a magyarországi és a belső-erdélyi kapcsolatok között. Van honlapunk is, ez a mai világban már alap, de még dolgoznunk kell rajta, mind tartalom, mind design szempontjából. A honlap publikálási lehetőséget is jelent, és a Partiumi Füzeteket is lassan feltöltjük rá. Nagyobb hangsúlyt kívánunk fektetni a jövőben a műemlékvédelemre, mert eddig ezzel nagyon kevéssé, csak publikációk szintjén foglalkoztunk. Tervezzük egy partiumi/bánsági műemlék-kataszter létrehozását, mert Partiumban nagyon sok veszélyeztetett helyszín van. Itt nem templomokra és a középkori várakra gondolok – melyeket, ha lassan is, de elkezdett felfedezni az állam, s ezeket különböző pályázatok keretében felújítja, konzerválja –, hanem a vidékünkre oly jellemző kúriák sorsa szomorú, többségét az enyészet sújtja. 
Ezeket is fel kellene térképezni az önkormányzatok segítségével. Ha van magántulajdonosa az épületnek, az talán jobb is, mert lehet, hogy fel szeretné újítani, csak nincs rá gazdasági háttere. Egy ilyen kataszterrel nyilván nem lehet megvédeni a műemlék épületeket, de ez a védelem első lépcsőfoka, mert lesz egy adatbázisunk arról, hány épületre kell ügyelni, felhívni a közvélemény figyelmét, és melyek azok, amelyeket már teljesen széthordtak. Ez egy öt-hatéves futamidejű terv, mely elképzeléseink szerint jövőre indul. Végül itt van a székhely kérdése. 
A PBMET székhelye Géza bácsiékhoz van bejegyezve, de hosszú távon meg kell oldani azt, hogy irodánk, levéltárunk, könyvtárunk legyen. Ez utóbbinak a Partiumi Keresztény Egyetem jóvoltából már van helye a Pável utcán, a Partiumi Színészmúzeum mellett. A levéltárnak, illetve a működéshez szükséges irodának még nincs. Ahhoz, hogy egy aktív szervezet maradjunk, szükségesnek tartom az iroda és benne a levéltár létrehozását, mely a társaság otthona lesz.