Fájdalomból siker: Edzés kábelen

Többrétű, de általában feszes és inkább sötétebb tónusú versek gyűjteménye: megjelent a nagyváradi  Fábián Judit első kötete. Számos érdeklődő volt kíváncsi rá a bemutatón.

Irodalmi alkotói háttérrel bíró családból származik, de erről többet nem mondok, mert tőlük független, saját hangon szeret szólni: megjelent Fábián Judit első verseskötete, Edzés kábelen címmel. A váradi szerző már régóta ír, azonban csak öt éve közöl – a helyi sajtóban –, saját kötetet pedig mostanra jelentetett meg, magánkiadásban. (Amit – mármint nem a kötetet, hanem a magánkiadást – meg is bánt, mivel lenne simább útja is.)

Korszerű versek, mai élethelyzetek, valamint örök gondok, szenvedések, örömök – nekem ez az első benyomásom a költeményeiről. És még az, hogy a mi néhány generációnknak a nyelvén szólal meg. Egyes versek akár jóféle alternatív dalszövegeknek is elmennének, sokan dúdolnák talán ezeket, mások pedig mintha prózává is szeretnének még kinyújtózni.

Utálta…

A kötetet méltató Szűcs László többek között azt emelte ki, hogy urbánus költészet ez, néha közéleti tematikájú, máskor személyes hangvételű versekkel is. Fábián Judit pedig hozzátette: vannak, aki azt hiányolják, hogy szerelmesvers nincs, és azért nincs, mert ugyan segít neki az írás a fájdalomtól is szabadulni, de ami igazán fáj, azt nem tudja leírni, magából kiírni sem. Ezzel együtt úgy véli, versei, az ezek révén való exteriorizálás számára „felérnek egy-egy pszichológiai kezeléssel”. „A szerző keresi magát ebben a világban, próbálja azt megfejteni, és ehhez eszköz a vers. Egyszerre rejtőzködő és kitárulkozó” – fejtegette Szűcs László.

Fábián Judit kiemelte: sokáig utálta a verseket, és ma sem tartja költőnek magát. Aztán amikor elköltözött otthonról, változott az élete, munkahelye sem volt, tévéje sem, fűtés sem – ekkor kezdett éjjelente írni. Az elején pozitív visszajelzéseket is kapott, később azonban a folyóiratok nem reagáltak beküldött verseire, ezért nem is próbálkozott tovább – pedig ma is megtiszteltetésnek venné, ha közölhetne periodikákban. (A bemutató alkalmával mintha fel is csillant volna ennek közelebbi lehetősége.) Nemrégiben egyébként felkérték, hogy alapítson egy költő ismerősével együtt irodalmi portált, de nem vállalta, mivel a neten könnyen megcsúszik a minőség.

Elárulta: a kötet címével volt a legnagyobb gondja a szerkesztőnek, aki nem akarta ezt így – ám a szerző azért ragaszkodott hozzá, mert ez összegi azt, amit mutatni, mondani akart. Az edzés számára szinten tartás, ilyen a versírás is, a kábel pedig a jelenkor, a közeg szimbóluma. Kérdésre válaszolva jelezte: látja már magában a második kötetet – csak még neki kell ülnie, és kevés szabadidejében meg is írnia.

Szeghalmi Örs