Elbűvölik a nézőt

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a 2014/2015 évad kilencedik bemutatóját tartotta meg, Rekviem egy ügynökért címmel.

A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón, Visky András, a színház művészeti igazgatója elmondta, a szerző George Tabori, az az Tábori György, főleg német és angol nyelvterületen ismert. Ezt a darabját 1993-ban német nyelven írta, sem magyar, sem román fordításban eddig nem jelent meg. A magyar fordítója Kurdi Imre. A darabot magyar nyelven még nem játszották. Magyar nyelvű ősbemutatónak tekinthető.

Színészi szempontból kincsesbánya

A darab rendezője Mihai Măniuţiu, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója. A sajtótájékoztatón elmondta, londoni tartózkodása alatt látta George Tabori darabját, a Mein Kampf című előadást. A látottak olyan hatással voltak rá, hogy elhatározta hazajőve, bemutatja. Ami meg is történt. 4-5 Tabori darabot akar színre vinni. A jelenlegi világszínház egyik meghatározó egyénisége Tábori György, aki a múlt század színházi irányzatait sajátosan egyesítette. Olyan dolgokat kombinált össze, ami nagyon nehéz. A rendező egy különleges ételféleséghez hasonlítja Tabori színházi munkáját. „Egy rendkívül ízletes étel, olyan főszerek keveredéséből jön létre, amelyek normális körülmények közepette nem keverednek.” Rekviem egy ügynökért című produkciót fekete komédiának tartja. Színészi szempontból kincsesbányának minősíti. „A szerepjátékok - amelyeknek folytán a három szuperkém az identitásváltások őrült forgatagába kerül - összezavarják, ugyanakkor elbűvölik a nézőt. És mégis, a darab témafelvetése korántsem sekélyes. A három szuperügynök vállvetve harcolta végig a második világháborút a nácik ellen, de úgy tűnik, egy adott pillanatban egyikük árulóvá vált, hogy mentse a saját bőrét. Egyikük közülük...De melyik?” Itt is érzékelhetjük a Tabori szakmai felkészültségének magasságait. Évek múlva találkoznak egy hajdani konspiratív helyen, megőrizvén a hajdani beleoltott konspiratív szellem minden előnyeit, és az idő változásával elavult magatartásuk szánalmas és immár humorossá váló elemeit. George Tabori olyan szellem, aki jelen nézőjének is tud gondolatokat sugallni bizonyos élethelyzetben. A főcél az igazság kiderítése. Minden színházlátogató magán mérheti le, mit is lát? Mérlegelheti, vajon ki, vagy kik az árulók? A szerző, a rendező a közönségre bízza, hogy kiderítse az igazságot. „ Mint szinte mindig Tabori darabjaiban, a bohózat vezérfonalát átszövik a rendőri nyomozás szálai, frappánsan elegyítve a fekete humort a lélektani drámával és a pszichoanalitikus komédiával .”- mondta Mihai Măniuţiu. A darab cselekménye egy raktárban zajlik le. Szerepekben három kitűnő színésszel: Dimény Áron- Murduch, Bogdán Zsolt- Zucker és Györgyjakab Enikő- Maggie. Jelmez és díszlettervező: Adrian Damian. Zeneszerző: Şerban Ursachi. Zenéje az 1920 illetve 1940-es évek slágerek hangulatát eleveníti, melyet az előadók, énekelnek. Koreográfia: Vava Ştefănescu. Ügyelő: Györffy Zsolt. Súgó: Bodor Emőke. A rendező szándéka, ezt a darabot a Kolozsvári Nemzetközi Színházfesztiválon is bemutassák. Ebben az évben a fesztivál témája a „ A mi Európánk”.

A 20. század világszínházának meghatározó egyénisége

George Tabori (Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.) magyar származású író, műfordító és színházrendező. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta. Fiatalon költözött az akkori európai színházi fővárosába, Berlinbe. Ahonnét 1935-ben zsidó származása miatt el kellett hagynia az országot. Az Egyesült Királyságba, Londonba emigrál, ahol a BBC-nek dolgozott és brit állampolgárságot is kap. 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözik, ahol Bertolt Brecht és Max Frisch műveket fordított és forgatókönyveket írt. Ő írta például Alfred Hitchcock 1953-ban forgatott I Confess című filmjének forgatókönyvét. Az 1950-es és 1960-as években több darabját állították sikerrel színpadra New Yorkban, az elsőt, (Menekülés Egyiptomba) 1952-ben a Music Boxban, Elia Kazan rendezésében. Saját művein kívül színpadi kollázsokat állított össze más szerzők, például Brecht műveiből. Egyébként személyesen ismerte Brechtet és Thomas Mannt is. 1966-tól feleségével, Viveca Lindforsal öttagú színjátszó csoportot vezetett The Strolling Players néven. 1971-ben visszatért Németországba. Életének ebben az utolsó korszakában főképp színházi területen dolgozott, főleg Berlinben, Münchenben, Brémában és Bécsben. 1989-től jórészt Ausztriában élt, de élete utolsó időszakát Berlinben töltötte. 1987-ben alapította, és 1990-ig vezette a bécsi "Der Kreis" színtársulatot. Utolsó éveiben szinte házi-szerzője volt a Brecht alapította Berliner Ensemble-nak, több darabját állították színre.

A rendező és a színész közti viszony

Dimény Áron: Meg van az az alapvető rendezői képessége, hogy azonnal felismeri, mikor bizonytalan a művész. Nagyon bőkezű ajánlatot tesz a színésznek, sok mindenben segítséget ad. Az a tapasztalatom, hogy akkor sikerül, ha előrehaladottabb a munka s nyugodtabban lehet mozogni. Pontosan érez dolgokat. Nem tudja, hogy a mondat, melyik vesszőjénél tartok, azonban bármilyen javaslatot teszek vagy másképp, értelmezünk valamit abban a rendszerben, amit felállítottunk, arra figyel. Eddig 30 próbájuk volt. Mihai Măniuţiu azt mondta, hogy a színészek egész nap akarnak dolgozni. Ez azért van, mert tudtuk, hogy nagyon fegyelmezetten kell végig csinálni. Ha valaki megnézi az előadást, látni fogja, hogy mindhármunk számára komoly terhelést jelent. Az előadás nem olyan hosszú, másfél óra. Simán lehet fogyni két kilót. Egy technikai problémája volt, amivel meg kellett küzdenie. Aki az előadást látja, már az első öt percben ki fog derülni. Arra kérdésre, tudja-e ki volt az áruló, nemmel válaszolt.

Csomafáy Ferenc