Szerzetesek indultak szerzetesekhez zarándokútra

Szerzetesek indultak szerzetesekhez négy napos zarándokútra a Bánátba Isten tenyerén Szent Bernát napján, kinek jelmondata: „Non nobis, domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam” („Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget!”).

Nyolc külön világ, külön személyiség, különböző helyekről, mégis egy közös útra indulva Exc. Böcskei László megyés püspök vezetésével közösen fedezhettük fel a múlt és a jelen valóságát, s döbbenhettünk rá, mennyire változó, rohanó korban élünk. Mégis megnyugtató tapasztalat, hogy Isten ahogyan a pillangóhoz hasonlóan mindenből meg tudja teremteni a szépet, úgy ez a változó világunk is minden esendőségével közreműködésünk által változhat széppé, nemessé, lehet reményt hordozó.

Kis csoportunk több szerzetesrend tagjaiból tevődött össze, hisz volt közöttünk mallersdorf-i ferences nővér, Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővér, a schönstatt-i mozgalom képviselője, valamint a jezsuita lelkiség szimpatizánsa is. Megismerkedhettünk utunk során különböző szerzetesi rendek sokszínű tevékenységeivel, mellyel minden esetben a közjó szolgálatába álltak a múltban és a jelenben.

A notre dame-i szerzetesnővérek a lányoktatással és neveléssel foglalkoznak, a Hospice-t vezető ferences nővérek a Caritas Föderációval karöltve vállalják fel a testi-lelki gondozást az élet utolsó szakaszában is. Őszinte kíváncsisággal, s kicsit félelemmel léptem át a Hospice kapuját. Arra gondoltam, biztos nehéz, nyomasztó pillanatokat fogok átélni az élet és a halál kapujába lépve. E helyett egy nagyon mély békét és őszinte tisztaságot, igazi otthont élhettem át kedves, mosolygós nővérek társaságában. Erőt ehhez a nem mindennapi tevékenységhez az ima, a szentségekhez való járulás és a közösség sokszínűsége adja, melybe mindannyian felajánlják kapott karizmáikat, egyediségüket, egy erős, igazi egységet alkotván ezáltal.

Támaszt nyújtva

Szálláshelyünk Karánsebes volt, szintén ferences nővéreknél, akikre a derű, a kedvesség, a nyitottság volt jellemző. Ők szintén egymást kiegészítve a Caritas Föderációval igyekeznek szociális téren segítséget nyújtani a körzetükben élő rászorultaknak a házi beteggondozás, a lányinternátus, szociális óvoda, ifjúsági és felnőtt csoportok, szegények megsegítése területén. A nevelésben a felelősségteljes szabadságot próbálják gyakorolni s erre másokat is ránevelni.

Jártunk 1.464 méteres magasságban a felhőkbe kapaszkodva, s úsztunk a Duna vízén, engedve, hogy a szél simogassa arcunk. Támaszkodhattunk egymásra s támaszt nyújthattunk egymásnak. Együtt imádkozhattunk, zarándokolhattunk csodálatos helyeken, gyönyörködvén az Isten-alkotta természetben, a kegyhelyeken pedig találkoztunk a múlt és a jelen arcával erőt merítve a jövő feladataihoz...

A hazafelé vezető úton felpakolva a közös emlékekkel, barátságokkal több helyen eső fogadott bennünket, így „öntözgette Isten lelkünket”, hogy jó termőtalaj váljon belőlünk. Hálát adok a szerzetesnővéreinkért, akik valóban Isten mosolygós arcai számunkra ebben a világban.

Perei Benita