Legyünk hivatásos segítők

Szinte közhelyszámba megy már az a megállapítás, hogy a mai fiataloknak nincs esélye olyan stabil szakmát találni, amire az egész további életüket, karrierjüket építhetik. Minduntalan azt halljuk, hogy a „nyugdíjas” szakmák kora lejárt, a pályakezdőknek rugalmasnak és széles látókörűnek kell lenni, ráadásul rendelkeznie kell az egyéni érdekérvényesítés minél több eszközével is.

Mégis, vannak olyan hagyományos szakmáink, amelyek még ma is képesek egy életre szóló hivatást nyújtani, általuk túlléphetünk a sokak szerint mindent domináló piaci mechanizmusok leszűkítő világán: közösségért élő, közösséget építő emberek maradhatunk. Ilyen hivatás a diakónia vagy a református szociális teológia, amiről újságírónk a szak oktatójával, Pásztor Rita adjunktussal beszélgetett.

Sok fiatal számára a diakónia kifejezés bizonyára ismeretlen, holott vannak, akik már az iskolai évek alatt is önkénteskedtek, gyülekezeti munkát végeztek vagy más formában segítettek az elesetteknek. Miért válassza ma egy frissen végzett ezt a szakmát?

A jövő munkaerőpiaca olyan foglakozásokat hozhat amelyet ma még nem ismerünk. Ebben a bizonytalanságban, mégis találunk állandó, biztos foglalkozásokat, mint például a segítő szakmák, hisz a rászorulók segítése az emberiséggel egyidős feladat. Volt, van és lesz ez a munka. Erre a munkára készül a szociális munkás, a diakónus is. A református szociális teológia, vagy ahogy a köznyelvben említjük a diakónia, a Partiumi Keresztény Egyetem képzési kínálatának legfiatalabb szakiránya. Ezt a szakot választó fiatal kompetens segítővé válik, képessé arra, hogy  minden ember értékét, méltóságát, egyediségét tiszteletben tartva, támaszt nyújtson az elesettek, szükséget szenvedők számára.

Korábbi beszélgetéseink során utalt arra, hogy a diakónia szak válasz is a magyar valóságra, hiszen a többi európai nemzethez hasonlóan a miénk is elöregedő, ráadásul egyre több a társadalmi egyenlőtlenségek miatt kialakuló szociális probléma. Ha ez így van, akkor a diakónusnak lehet itthon is jövője. Valóban így van ez?

A diakónus hallgatóknak már az egyetemi évek alatt lehetősége nyílik arra, hogy hallgatóként önkéntes munkát végezzenek a diakónia különböző szakterületein, úgy erdélyi, mint magyarországi intézményekben. Diakónusként elhelyezkedhetnek egyházi, szeretetszolgálati, szociális intézményekben, gyülekezeti diakóniai szolgálatokban. A diakónus jellemző munkakörei a szociális munkás és tanácsadó, addiktológiai tanácsadó, idősgondozó szociális munkás, ifjúságvédelmi szociális munkás, egészségügyi szociális munkás, lelki gondozó szociális munkás, szociális jóléti felügyelő.  Ehhez a foglakozáshoz olyan képességek szükségesek mint: önállóság, együttműködőképesség, empátia, felelősségvállalás, kommunikációs készség, problémamegoldás. A diakónus tevékenységét személyközpontú, inkább önálló, irányító munkamód jellemzi.

Még egy utolsó kérdésem lenne. Ha jól tudom, a diakónia bizonyos fokig az egyház szociális missziós céljait is segíti. Hogyan látja a diakónia szerepét a történelmi egyházaink életében?

Úgy gondolom, hogy a diakónusok munkájukkal a korszerűsödő egyház közösségi szerepvállalása válik valósággá, az egyház társadalmi jelenléte erősödik. A diakónia segít abban, hogy az egyház szociális szolgáltatásai tovább intézményesüljenek és professzionalizálódjanak, a „szeretet jegyében”, ahogy a PKE Diakónia szakjának a mottója is hirdeti.

A szakról, az egyetemről, a 2016/2017-es tanévben meghirdetett képzésekről, a helyek számáról valamint a felvételi időpontokról a www.partium.ro honlapon kaphatnak az érdeklődők bővebb felvilágosítást.