Tavaszi áldozattal kezdődött a táncfesztivál

A sepsiszentgyörgyi M Stúdió Tavaszi áldozat című előadásával kezdődött meg a II. Infinite Dance Festival (IDF) összművészeti fesztivál táncművészeti szekciója. Az újszerű, merész előadásairól ismert sepsiszentgyörgyi M Stúdió ebben a vonatkozásban ezúttal sem okozott csalódást, hiszen a Sztravinszkij zenéjéhez hasonlóan szuggesztív alkotást hoztak össze.

A tánc mindenkié eszményét hirdetve szerdán koraeste amatőr tánccsoportok vezették fel a II. Infinite Dance Festival profi táncszínházi előadását. A színház épületet előtt fiatal mazsorettek mutattak be különböző menettáncokat, majd odabent, a színház nézőterén váratlan flash mob következett, hiszen amikor mindenki a fesztivál megkezdését várta, egyszer csak megszólalt a zene, és a közönség soraiban helyet foglaló gyerekek közös táncba kezdtek. A mintegy háromperces meglepetésakció után lépett színpadra Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzsere és Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője, a fesztivál igazgatója, hogy megnyissák a rendezvénysorozatot. Czvikker Katalin elmondta: a tánc „az a nyelv, ami összeköti a közösségeket és az olyan embereket, akiknek nem sikerül egymásra találniuk másféle módon. Ez az a nyelv, ami velünk együtt születik és végigkísér minket egész életünkben. A lendület, a ritmus, és dinamika, amit képes ötvözni, segít nekünk abban, hogy elfogadjuk a másságot, az újat.” Dimény Levente azt hangsúlyozta, hogy a fesztivál legfontosabb célközönségét a fiatalok képezik, mert, mint fogalmazott: „kinek dolgoznánk, ha nem a jövőnek, a jövő táncművészeinek, alkotóinak, vagy művészetfogyasztóinak”. Ezt követően hozzáfűzte: „Ez a fesztivál semleges területet kíván biztosítani a táncművészképző intézményeknek, amely a főiskolák gálájában fog kicsúcsosodni. Ez nagyon fontos, mert ezek a fiatalok, akik most itt ülnek, és remélhetőleg a héten nagyon sok táncművészetet fognak látni, azt is láthatják, hogyan készülnek a táncművészek, és remélhetőleg példaképet is találnak ebben a műfajban”. A köszöntőbeszédek után két helyi amatőr tánccsoport, a Kalliope Showdance és a Switch Crew Hip Hop Dance lépett fel, mintegy bemelegítve a közönséget az M Stúdió produkciójára.

Tavaszi áldozat

Az újszerű, merész előadásairól ismert sepsiszentgyörgyi M Stúdió ebben a vonatkozásban ezúttal sem okozott csalódást, hiszen a Sztravinszkij zenéjéhez hasonlóan szuggesztív alkotást hoztak össze Andrea Gavriliu rendező, koreográfus irányítása alatt. Az eredeti Tavaszi áldozat története egy orosz pogány-kori szertartásra épül, amelynek keretében a közösség vénei feláldoznak egy szüzet a tavasz istenének. A kiválasztott lánynak halálra kell táncolnia magát, mert a pogányok hite szerint ezáltal éled fel ismét a föld. Ezt az alaptörténetet meglehetősen szabadon kezeli Andrea Gavriliu, mert az M Stúdió előadásában egyfajta folyamatos hatalmi harcnak vagyunk tanúi egy kisközösségen belül, amelyben az egymásra utaltság a kulcsszó, de amelyben mégis időről-időre másvalaki kerekedik a többiek fölé. A produkcióban megjelenő indiánsátor, a táncosok európai stílusú, elnyűtt, szedett-vedett öltözete nekem óhatatlanul a kisemmizett amerikai indiánokat juttatta eszembe, akik elvesztették kapcsolatukat a földdel és az éggel, értetlenül bolyonganak a számukra immár sivár homoktengerré változott földön, és az egykor életük értelmét magyarázó, életritmusuk meghatározójaként funkcionáló rituáléik tartalmukat vesztették, és csak kényszeresen viszik tovább azokat, mert nincs más, amivel pótolják elveszett világképüket és élethez való viszonyulásukat. Ösztönlények ők, akik csak a nyers erőszak nyelvén értenek, érzelmeik is primer és erőszakos formában törnek felszínre, és a természeti világukba betörő modernség sem segít nekik egy új, tartalmasabb dimenzióba átmenekíteni életüket. Ezt jelzi például az a nagy ötlet is, hogy a feláldozandó nő lábára világító talpú cipőt - a globális kereskedelem eme bóvliját - húzták rá. Az előadásban több ehhez hasonló remek ötlet, hatásos jelenet, szép kép bukkan fel - a vörös Hold megjelenítése, a feláldozott nő betemetése a kék homokba, stb.-, mégis első találkozásra meglehetősen zavaros összképet nyújtott számomra az előadás, mely olykor-olykor veszélyesen ingadozik a szabad művészi önkifejezés és a hatásvadászat között. Mindenképpen többször is meg kellene nézni ahhoz, hogy a néző határozott véleményt formálhasson erről a Tavaszi áldozattól, mely talán túl sokat akar bemutatni, ami önmagában véve nem elítélendő törekvés, hiszen Sztravinszkij zenéje is hihetetlen gazdagságú és mélységű, de nekem több jelenetet látva is az volt az érzésem, hogy az előadás a zene után megy, vagyis nem interpretálja, hanem mozgás- és látványelemekkel tölti ki a zenei anyagot.

Korhatár

Végezetül egy a körülményekre vonatkozó megjegyzés: mint ahogy az Dimény Levente felvezetőjében is elhangzott, a fesztivál szervezői nyíltan felvállalják azt, hogy fő célkitűzésük a fiatalok és a gyerekek megszólítása, ezért logikusnak tűnik, hogy a nézőtéren sok gyerek foglalt helyet. Csakhogy érzésem szerin az M Stúdió Tavaszi áldozata egy brutális előadás, amelyben az amúgy is felzaklató zenéhez nyilvánvaló szexuális utalások, erőszakot megjelenítő jelenetek társulnak, ami miatt nem ártott volna korhatáros besorolást (minimum 14 pluszost) adni neki. Egyáltalán nem biztos, hogy a nézőtéren helyet foglaló tíz év körüli gyerekek helyesen fogták fel a művet, illetve kellő mértékben el tudtak vonatkoztatni a látottaktól úgy, hogy azt művészetként, ne pedig sokkoló eseménysorként fogják fel. A tánc és a mozgásszínház megszerettetésének is vannak fokozatai, és ebben a folyamatban az M Stúdió Tavaszi áldozata biztos, hogy nem az első lépcsőfok, de még csak nem is a második.

Pap István