„Vajon meg tudunk-e állni Isten előtt?”

Csűry István református püspök hirdetett igét pünkösd vasárnapján a várad-őssi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten. Építsünk oltárt, s mutassuk fel áldozatunkat, hangzott el.Szembefeszülés, egyet nem értés jellemzi világunkat, maga az anyaszentegyház is utat keres a rengeteg gond és probléma közepette – sokan feltesszük a kérdést, hogy vajon miért nem ismétlődik meg az, ami kétezer évvel ezelőtt, amikor Péter prédikációja közben alászállt Isten szent lelke – tette fel a kérdést Csűry István. Sokszor úgy érezzük, mintha az életünk kiüresedett volna, közösségünk is lazulni látszik – pedig nekünk illene megtapasztalnunk, hogy van a jelenben a pünkösd, hogyan árad a szentlélek. Isten nem hagyott el, s ezt nekünk illik felfedezni.

Engedjük

Sámuel második könyve 24. fejezetének 18–24 verse egy olyan pillanatra mutat rá, amikor megint megbotlik Dávid, három nap alatt hetvenezer ember hal meg, s ő szembesül azzal, hogy mekkora a nyomor és a bűn és mennyire kilátástalan az élet. Ez a mostani világ is nagyon sok negatívumot hordoz, bűnnel állunk útjába Isten akaratának, nem vesszük észre, hogy Ő nem ilyen útra akar bennünket engedni. Enyhíteni próbáljuk a nemzet szétesésének a gondját is, Trianon fájdalmát – de vajon mindig segítségül hívtuk Istent nemzetünk történelme során, olyan alkalmakkor, amikor építő lett volna?

Vajon szembe merünk-e nézni azzal, hogy van miért bűnbánatot tartanunk? S ha ezt megtesszük, Isten az Ő lelkét kiárasztja ránk. Próbáljuk engedni, hogy lelke által beavatkozzon gondjainkba-bajainkba. Hogyan oldjuk meg problémáinkat? Vajon meg tudunk-e állni Isten előtt, tudunk-e oltárt építeni és áldozatot mutatni az oltáron? Áldás áldozat nélkül nincs, s ha olyasmit kapunk, amit nem érdemeltünk meg, azt Jézus Krisztus áldozata miatt kapjuk.

Az oltár

Napjainkban az oltárunkat építhetjük a időnkből – szenteljünk néhány percet Istennek, de úgy, hogy az valódi oltár legyen. Van a közösségnek alkalma bűnbánatot tartani, s Isten színe előtt az oltár előtt megfürödhetünk Isten szeretetében. S bár telefonos alkalmazások is segítenek manapság igehirdetéseket nézni, Bibliát olvasni, az igazi oltár az élő gyülekezet – s ha jó gyülekezet van, akkor ott nincs betegség, vigasztalhatatlanság, s a gyülekezeten túl a felekezetek, a nemzetek életében is ugyanez hatás nyilvánulhat meg, ha oltárt tudunk építeni és az oltárnál Istent tudjuk segítségül hívni.

Dávid egy egész népnek a nyomorúságát tudta Isten színe elé vinni, s lerakta az oltár alapköveit. Jó lenne, ha most is egy egész nemzet imádkozna, ha együtt lennének azok az emberek is, akik nem pont egyformán gondolkodnak – de az oltárunk még hiányos.

Egymásra vigyázni

Pünkösdkor ismét esélyünk van arra, hogy megtapasztaljuk: Isten nem vonta vissza erejét, szebbé és jobbá lehet tenni a világot. Dávid meg tudott hajolni Isten előtt, s Isten felemelte és jövőt mutatott neki. Mi ugyanazt a lelket kérjük Istentől, mely megnyitja szívünket és segít, hogy a legtökéletesebben tudjunk élni. Adja Isten, hogy a pünkösdi lélekkel vigyázni tudjunk egymásra – mondta a püspök.

Az istentisztelet, melyen jelen voltak azok a fiatalok is, akik május 28-án konfirmáltak, úrvacsoravétellel folytatódott, az úrvacsorai beszédet Tokár Sándor segédlelkész tartotta. Kihangsúlyozta: ugyanazzal a várakozással járuljunk az úrvacsora elé, amely Jézus egykori tanítványaiban volt.

Neumann Andrea