Brain Bar: lázadás az ideológiai dogmák ellen

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet a gyakran kritizált egyetemi modellváltás egyik biztató példájaként szokták emlegetni. Hogy halad az intézmény megújítása?

Szépen alakul a történetünk. A modellváltás óta megnégyszereztük a költségvetésünket, és megvalósítottuk a hazai felsőoktatás történetének legnagyobb arányú béremelését. 

amihez fogható támogatás sohasem létezett az egyetemen. A hallgatók egymást jelölhetik rá, erősítve a közösségi szellemet és az egészséges verseny kultúráját. Mindenkinek bevezettük a korszerű, már a 21. századi tudás­gazdaság sajátosságaira szabott vállalkozói képzést, ami nemzetközi szinten egyedülálló a dizájnegyetemek között. Elindítottuk a Mome első angol nyelvű mesterszakjait többek között olyan új és izgalmas területeken, mint az interaction design, ahol az ember-gép együttműködés jövőjén dolgozó szakembereket képzünk. Megújítottuk teljes kutatás-fejlesztési tevékenységünket, hogy a dizájn jelentette hozzáadott érték a skandináv országokhoz hasonlóan a magyar össztermékben is megmutatkozzon. A világszerte ismert magyar divatmárka, a Nanushka már a mi intézményünknél fejleszti a jövő környezetbarát alapanyagait, járműtervezőink a kecskeméti Neumann János Egyetem mérnökeivel civil és katonai célú elektromos járművek prototípusain dolgoznak, a Semmelweis Egyetemmel közösen pedig a 3D-nyomtatás sebészi felhasználásának lehetőségeit kutatja a Mome.

Miben enged szabadabb mozgást az alapítványi működés?

Egy jó reform jellegzetessége, hogy utólag elképzelni is nehéz, hogyan működhetett a rendszer a bevezetése előtt. Amerikában és Angliában azt tapasztaltam, hogy egy világszínvonalra törekvő egyetemen egyszerre van szükség akadémiai, innovációs, gazdálkodási, ingatlanüzemeltetési, közösségszervezési és nem utolsósorban marketingkommunikációs tudásra. Képtelenség, hogy korábban mindezt a sze­nátusoktól meg egy egyszerre félszáz intézményért felelős minisztériumtól vártuk.

széles körű tapasztalattal és kapcsolatrendszerrel. Így gondoskodni tudnak arról, hogy a felsorolt területek mindegyikén létrejöjjenek és folyamatosan erősödjenek az intézmény belső képességei. Végre megjelenhet a tulajdonosi szemlélet, ami bármely szervezet sikerének az alapja. Václav Smil cseh–kanadai fizikus úgy fogalmaz, hogy a világon minden folyamat az energiaátvitelről szól. Az egyetemi alapítványok szerepére ez tökéletesen igaz.

(...)

Brain Bar. A rendezvénysorozaton szintén a jövőnk áll a fókuszban, évről évre az emberiség egészének jövőjét vitatják meg neves előadók és a közönség. Miért tartottad fontosnak, hogy megteremts egy ilyen eseményt?

A Brain Bar egyfajta provokáció. Be akartam bizonyítani, hogy

mint amilyenekkel a nyugati barátaink letudják a vitát – a technológiát ön­magáért, vallásos hévvel ünneplő startupkonferenciáktól a Világgazdasági Fórum menthetetlenül sekélyes davosi találkozójáig.

Foglalkoztat a jövő, a haladás, az innováció, mégis fontosnak tartod a konzervatív értékeket. Nem ütközik néha ez a kettő?

Naná hogy ütközik! Thomas Hobbes még az össze­esküvőkre alkalmazta az innovátor kifejezést, Edmund Burke semmirekellő gonosztevőkként írt a forradalmi Párizs „innovátorairól”. Az 1608–14-es erdélyi országgyűlésen még olyasmi is elhangzott, hogy „semminemű innovatio ne admitaltassék”. A teremtő rombolást, az innováció mai definícióját végül Joseph Schumpeter alkotta meg, ez jó esetben valamilyen elavult rendszer cseréjét jelenti egy jobban működőre.

Azokat értékelem, amelyek összhangot keresnek az emberi természettel, és a valóságos kihívásokra próbálnak választ találni.

A teljes cikk ITT olvasható.