15 órája
Poétikon: van egy határ, de nem kéne, hogy ott legyen (videó)
A Poétikon e heti vendége Kopriva Nikolett volt, akivel a műsorvezető, Viola Szandra kárpátaljai múltról és jelenről, civilizációnk fejlődéséről és legújabb, a Kővé zsugorodott ország és a Talán vagytok című versesköteteiről beszélgetett.
Kopriva Nikolett
Forrás: Poétikon/adásfotó
„Olvastam egy korai életrajzodat, amiben azon kívül, hogy hol születtél, mi az első köteted címe, annyi állt, hogy nagyon szeretsz sétálni. A napi sétálás és elmélyülés ennyire fontos része az életednek?” – indította a beszélgetést a Magyar Nemzet Videa-csatornáján futó műsorában Viola Szandra.
Forrás: Poétikon/adásfotó
„Nagyon gyors világban élünk, tehát folyton pörögni kell, folyton képben kell lenni mindennel. Régebben lassabb volt a világ, tehát leveleztek az emberek, be kellett menni a postára, mondjuk egy levélváltás miatt. Tehát több hét is eltelhetett, amíg sikerült kommunikálni” – emelte ki azokat tényezőket Kopriva Nikolett, ami miatt ma egyre nehezebb egy költőnek lecsendesítenie az elméjét.
„A gyerekkorom még tényleg folyóparton, sétálással, babázással, autózással telt, és nem ültem a telefonomon szerencsére”
– idézte fel egy másik kor lehetőségeit a szerző.
„A Kővé zsugorodott országban van egy Tavasz, nyár, ősz, tél című versed, ahol az emlékek nagyon érdekes módon jelennek meg az egyes évszakokban. Tehát például tavasszal egy öregasszonyba bújnak, nyáron viszont az emlék már egy tarisznyás koldus. Benned is ott lüktet az évszakok ritmikája? Honnan jönnek róluk szólva ezek a szokatlan képzettársítások?” – érdeklődött Viola Szandra.
„Jenei Gyula, az Eső folyóirat főszerkesztője felkért, hogy Dienes Eszter egyik versére írjak egy válaszverset, és ez az a vers. Lenyűgöz az a körkörösség, ami van körülöttünk, a világban. Tehát folyamatosan ismétlődnek a dolgok, és ez van tulajdonképpen az évszakokkal is. Hogy a képek hogy találnak meg, őszintén nem tudom” – hangzott a válasz.
„Nagyapám kézfején térképé rajzolódtak a ráncok, mert ezen magyarázza az utcaneveket” – idézte Viola Szandra a Kővé zsugorodott ország ikonikus sorait, majd hazáról, nagyszülőkről kérdezte Kopriva Nikolettet, hiszen az utóbbi két kötete versei e köré a két téma köré szerveződnek.
„A nagypapám a harmadik halottam, és valamiért az ő halála, – pedig 84 éves volt – viselt meg a legjobban, mert úgy éreztem, hogy azzal lezárult a gyerekkorom. Mostanában kicsit pesszimistán látom a világot. Az otthonomban háború zajlik. Az első 17 évem Ukrajnában töltöttem, a családom egy része a mai napig ott él, nagyon szét vagyunk szakítva, többfelé, több országban élünk és nagyon nehezen találkozunk egymással” – mesélt fájdalmas tapasztalatairól a szerző.
„Mikor voltál legutóbb Kárpátalján?” – érdeklődött Viola Szandra.
„Októberben. Én zavartalanul be tudok menni, viszont például apámat nem engedik ki, a testvérem nem léphet be az országba, mert már rengeteg behívót kapott, tehát ilyen nehéz idők ezek és az otthonom kapcsán jutott eszembe ez a kővé dermedés” – mesélt arról a Kopriva Nikolett, hogy miért a Kővé zsugorodott ország címet kapta verseskötete.
Ezután pedig azt az örömhírt is megosztotta a műsorvezetővel és a hallgatókkal, hogy Munkács után Sepsiszentgyörgyön találta meg új otthonát.
„Sepsire 2022-ben két hétre utaztam írórezidencia programra, és ott ismertem meg a leendő férjemet, Miklóssi Szabó István írót. És igen, azt hiszem, az otthonomat idézi az a táj. A hegyek, a környezet – valamennyire rokon ez az egész. Ahányszor hazautazunk, úgy érzem, mintha az egyik hely a másik meghosszabbítása lenne, tehát köztük van egy határ, de valójában ez nem kéne ott legyen, tehát ez teljesen abszurd, hogy így van” – írta körül meg a Trianon utáni határok okozta akadályok máig felfoghatatlan létezését Kopriva Nikolett.
A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető meg:
