Köllő Babett: a férjem szerint időzített bomba vagyok

A színésznővel a HOT! készített interjút.

Szinte lubickoltál a fotózás során. Közel áll hozzád ez a „vattacukorvilág”?

Iszonyatosan szeretem a színeket, és a pin-up stílust nagyon magaménak érzem. Színésznőként akármilyen ruhát adnak rám, ahhoz mérten kezdek viselkedni, és akaratlanul is magamra veszek egy-egy karaktert. Ez a fotózás pedig a lehetőségek széles tárházát biztosította, minden pillanatát élveztem!

A Feleségek luxuskivitelben című műsor hozta meg számodra az országos ismertséget. Hogyan küzdötted le a sztereotípiákat?

Kétségtelen, hogy az első évad után betettek egyfajta skatulyába. Mázlim volt, mert utána bekerültem egy műsorba, ahol pozitívabb kép alakult ki rólam. De be kellett látnom, hogy van egy szűk réteg, akiknek soha nem tudok megfelelni, akkor sem, ha a fejem tetejére állok. Sok mindenen keresztülmentem az elmúlt pár évben, de sosem felejtem el, hogy a „feleségeknek” köszönhetem az első nagy lökést. Ha ez nem lett volna, akkor most nem ülnék itt, és nem beszélnénk arról, hogy a TV2 Sztárban Sztár című sikerműsorának a zsűrijében ülök.

Révbe értél ezzel a műsorral?

Régóta vágytam arra, hogy egy olyan típusú tévés produkcióban szerepeljek, mint a Sztárban Sztár. 20 éve dolgozom színházban, 18 éve énekelek, balett-táncosként diplomáztam. Kezdettől fogva a műsorvezetés volt a célom, ez ennek az előszobája lehet. Végre elmondhatom, hogy jó irányba halad az életem. Úgy érzem, beleillek a csapatba; olyan, mintha évek óta ismernénk egymást a társaimmal. Zsűritag még nem voltam, de egyetlen dolog miatt biztos mérges leszek: ha valaki meg akarja úszni a produkciót. Nem kell, hogy tökéletes legyen – csak próbálja meg. Az már nekem elég.

Ezek szerint te magad is maximalista vagy.

Abszolút! Igazi küzdő típus vagyok: ha elvállalok egy munkát, akkor azt kétszáz százalékosan csinálom. Emellett pedig a környezetemtől is elvárom, hogy pont ugyanilyen maximalizmussal dolgozzon. Ha ez megvan, akkor kenyérre lehet kenni. Nem vagyok szőrös szívű, így próbálom a kritikát is humorral elütni.

Sok kudarcot kellett átélned, mire eddig eljutottál?

Az életben vannak mélypontok, amikor azt érzed, hogy feladnád. Sokáig nem értettem, miért nem tudtam megoldani egy szerepet, vagy miért nem jött az a bizonyos lehetőség az életembe. Ma már tudom, hogy valószínűleg nem voltam abban az életszakaszban. Többször éreztem úgy, hogy elengedem ezt az egészet, nem akarok műsorvezető lenni. Elbizonytalanodtam, érdemes-e küzdeni az álmaimért. Aztán amikor már ott tartottam, hogy feladom, másnap jött egy felkérés. Eddig, ha jött egy lehetőség, azonnal belevágtam, mert féltem, hogy ha nem vállalom el, akkor nem jön következő. Az elmúlt öt hónapban átgondoltam az életemet, mert éreztem, hogy nem jó irányba megyek. Láttam magam mellett sok embert, akik kisebb tehetséggel ugyan, de jobban kormányozták az életüket, mint én. Rájöttem, hogy nem csak a tehetség vezet a sikerhez – élelmesnek is kell lenni. Ezt pedig senki más nem fogja helyettem megoldani: ez a hajó az enyém, ezt én kormányozom. Édesanyám elfogadó volt, kerülte a konfliktusokat. Én is ugyanezt csináltam. Korábban egyetlen párkapcsolatomat vagy barátságot sem tettem mérlegre, de most eljutottam arra a pontra, hogy nem nyelek tovább. Sajnos időnként meg kell bántanom embereket, muszáj kiállnom magamért. Inkább más sértődjön meg, mint én. Érdekes, hogy azóta csak olyan felkérések találnak meg, amik mérföldkövek a karrieremben. Ma már merek kockáztatni és nemet mondani.

Eddig nem tudtál?

Nagyon nem voltam jó benne! Negyven év kellett ahhoz, hogy ezt megtanuljam, de most már elég jól megy. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy előbb kezdje el, de tudom, hogy ez nehéz. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi van, ha nincs következő ajtó... Erre csak azt válaszolhatom: „De van, csak ki kell várni!”

A férjed hogyan fogadta a személyiséged változásait?

András sokszor meglepődik, hiszen gyakran otthon is alkalmazom ezt az új hozzáállást, és már nem bólogatok mindenre. Viszonylag hamar elfogadta a változásokat, és bevallom, most nem is engedek beleszólást senkinek a dolgaimba.

Kritikus veled a párod?

Ő az első ember, akinek adok a véleményére. Ha megnéz a színházban, pontosan látja, mit hibáztam, min kellene változtatnom. Sosem akar megbántani a kritikával, de már az arckifejezéséből is látom, ha nem azt mondja, amire valójában gondol. Ekkor határozottan ráparancsolok, hogy igenis fejtse ki. Nyilván vannak konfliktusaink, de egy zseniális férj, egy biztos támasz, akivel mindenben számíthatunk egymásra. Pedig én sem vagyok egy egyszerű csomag.

Miért?

Ember legyen a talpán, aki ennyi éven át elvisel engem, mint a férjem! Sokáig tűrök, de a szeretteim tudják, hogy van egy pont, amikor nincs tovább. Onnantól kezdve pedig csak lábujjhegyen lehet megközelíteni. Hozzám bátorság kell; nem is tudom, András hogy volt ennyire merész. Szerinte egy időzített bomba vagyok. Sokszor még tizenöt év házasság után sem sejti, hogy mi lesz a reakcióm egy szituációban. Persze a kiszámíthatatlanság izgalmas is. Ő autóversenyző volt, lovagolt, megtanult repülni, de amióta engem ismer, ezekre már nincs szüksége. Sokat adok a környezetemnek, tudnak belőlem táplálkozni, de azt nem tűröm, hogy hülyére vegyenek. A kapcsolataimban is mindig így volt: lehettem akármennyire szerelmes – ha elég volt, akkor felálltam. Többször csalódtam, de ezekből sosem csináltam tragédiát: ha nem kellek, elengedem. Nehogy már én érezzem magam rosszul azért, mert valaki megbántott! Hagyok magamnak két önsajnálati napot, megrázom magam, és befejezem a szenvedést.

Mindig makulátlan a megjelenésed. Fontos számodra a külsőd?

Azt hiszem, így születtem. Ezt nem lehet tanulni! Fiatalon is imádtam öltözködni, odafigyeltem a külsőmre. Örülök, hogy ilyen vagyok, mert a világból kezd kikopni a nőiség. Szeretném, ha a lányomnak egy klasszikus nő lenne az ideálja, ami által ő is ilyenné tud válni.

Szigorú anyuka vagy?

Mivel nekem anyu inkább a barátnőm volt, én egy picivel több édesanya szeretnék lenni a lányom számára. Milla teljesen olyan, mint én voltam: neki minden jó, ő egy kis mimóza, aki soha nem bántana meg senkit. Most még ki tudok állni mellette, de előbb-utóbb neki is küzdenie kell, és a saját harcait neki kell megvívnia. Eljön majd az idő, amikor majd leülünk, és szépen elbeszélgetünk arról, amit még én is csak most tanulok.

Vállalnál még egy gyermeket?

Néha még eljátszom a gondolattal, hogy jó lenne újra egy kisbaba. De aztán eszembe jut, milyen jól érzem magam a bőrömben. Benne van az érzés, hogy lehet, hogy néhány év múlva bánni fogom, de olyan jó az is, hogy Milla már ilyen nagy... Valószínűleg ez már kimarad az életemből, és abban reménykedem, hogy ő fog majd ellátni unokákkal!