Egy nem hétköznapi hobbi

Pikó Stefánia

A városban fel-alá sétálgatva nem is sejtjük, mennyi izgalmas dolog történik körülöttünk, és azt sem gondolnánk, hogy az a kis fekete doboz, amit a Körös-parton láttunk a korlátra ragasztva, a nap útját figyeli az égbolton, és rögzíti azt.

Lőrinczi Inez, a PKE képzőművészet mesterképzős hallgatója tavaly szeretett volna venni egy analóg fényképezőgépet. Ameddig sikerült ezt összehozni, úgy gondolta, keres egy minél egyszerűbb alternatívát a fotózáshoz, így talált rá a „lyukkamerára”, majd az ennél is egyszerűbb szolárgráfra. A laikusok számára különösen izgalmas módszerrel pedig különleges fotók készültek, amelyeket úgy gondoltuk, érdemes megmutatni.

A szolárgráfiáról

A szolárgráf kamera a nap útvonalát rajzolja le, a napon kívül azonban semmi egyéb mozgó formát nem tud rögzíteni, hiába szaladgálnánk előtte. Ha a napfordulók időszakában helyezünk ki ilyen kamerát, fotónkon láthatóvá válhat, hogyan változik a nap útvonala az égbolton. A télhez közeledve például a nap egyre alacsonyabban „közlekedik”. Az sem mindegy, hogy hová, milyen szögben helyezzük ki a kamerát: fontos például, hogy dél irányába helyezzük, és arra is vigyázni kell, hogy más ne férjen hozzá könnyen.

A szolárgráfhoz nem kell semmi egyéb, csupán egy alumínium sörösdoboz, fekete szigetelőszalag, egy kis karton, fekete akrilfesték és egy darab fényérzékeny papír. A dobozt be kell festenünk fekete akrillal, egy apró lyukat kell szúrni a közepébe, ennek helyét valahogy jelölni kell, esetleg alufóliával, ahogy azt Inez is tette. A dobozba helyezzük bele a fényérzékeny papírt, majd mindkét végére rá kell húzni egy-egy kartonból és szigetelőszalagból összeállított kupakszerűséget, úgy, hogy csak a lyuk maradjon szabadon középen. A szolárgráf kamera nagyon hasonlít a „lyukkamerára”, a különbség az, hogy míg a lyukkamera csak pár másodpercig exponál, a szolárgráf kamera legalább egy héten át. A fotók előhívásakor a lyukkamera esetén szükség van vegyszerre, míg a szolárgráf fotó előhívásakor semmi egyébre, csupán egy szkennelőgépre és egy számítógépre.

Lőrinczi Inez tehát összeállított néhány ilyen „gépet”, és kihelyezte őket az erkélyére, illetve a Körös-partra, a korlátra rögzítve. Az elkészült fotókat a közösségi oldalain osztotta meg, most pedig nekünk is megmutatta, hogy megismerkedhessünk ezzel az izgalmas, és talán kissé nehezen is megérthető módszerrel. Hihetetlennek tűnik ugyanis, hogy egy sörösdobozba belehelyezett papírból ilyen fotókat lehet kreálni. Ráadásul a papíron negatívban rögzül a kép, ezt minél előbb be kell szkennelni (amitől szintén sérül), és számítógépen kell megszerkeszteni, pozitívvá alakítani. Ez a kényes módszer rengeteg türelmet igényel, de biztosak lehetünk abban, hogy a végeredmény egy megismételhetetlen és egyedi alkotást eredményez.

A szolárgráfia egyik komoly kockázata az, hogy ha forgalmas helyre tesszük, talán nem fogja „megérni” a kitűzött dátumot, az emberek ugyanis megrongálhatják. Online felületeken több olyan bloggert is találni, akik ezt a hobbit űzik, így több olyan esetről lehet olvasni, hogy járókelők tönkretették az ilyen kamerákat. A legkedvesebb történet talán az, amelyikben az arra járó madáretetőnek nézte a dobozt, így teletömködte a tetejét kenyérrel. Ineznek is van hasonló tapasztalata: néhány hét elteltével igyekezett a kamerájához, amikor a part túloldaláról arra lett figyelmes, hogy egy idős férfi épp szétszedi azt. A fotót, bár sérült, sikerült megmenteni. A fényképezés szerelmeseit pedig az efféle veszélyek amúgy sem riasztják el attól, hogy kitartsanak hobbijuk mellett.