Szólótáncok az IDF utolsó napján

Pikó Stefánia

A Nagyvárad Táncegyüttes fiatal tehetségeinek, Szőcs Anitának, Kányádi Györgynek és Kerekes Dalmának a szólóit tekinthettük meg egy előadásba sűrítve, vasárnap, az Infinite Dance Festival utolsó napján. Az először szeptember végén bemutatott előadás három külön blokkot köt össze: Szőcs Anita – Miközben engem néznek (Györfi Csaba rendezésében); Kerekes Dalma – Láthatatlan? (Joó Renáta rendezésében) és Kányádi György szólója, a What the f**k?, szintén Györfi Csaba rendezésében.

Szőcs Anita táncával három aktuális, globális eseményre reflektált: az Amazonas menti erdőtüzek, a koronavírus berobbanása és a négercsók rasszista édességgé való nyilvánítása.

Kerekes Dalma produkciója egy vak lány belső vívódásait, egyes élethelyzeteit mutatta be, Kányádi György pedig, aki határozott és erőteljes megjelenése után konkrétan bohóckodással szórakoztatta a közönséget, azt igyekezett tükrözni, milyen lehet a minden előadóművészben ott motoszkáló állandó kényszer (amikor a színpadon van), mely a közönség folyamatos szórakoztatásának, ráhatásának, a műsor-csinálásnak állandó, olykor már nyomasztóan kitartó motorja.