2020.11.12. 12:00
Lacrimosa Szőcs Gézának
Budapest, 2018. február 18. Szõcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas költõ, a Magyar PEN Club elnöke, a novellaíró verseny zsûritagja a magyar széppróza napja alkalmából rendezett esemény megnyitóján a budapesti Petõfi Irodalmi Múzeum (PIM) dísztermében 2018. február 18-án. A Magyar Írószövetség Jókai Mór születésnapján megtartott rendezvényén novellaíró verseny, antológia-bemutató és koncert is várta a közönséget. MTI Fotó: Mónus Márton
Fotó: Mónus Márton
Hittem és reménykedtem, hogy hamarosan visszatérsz, elmondod, megírod, hogy milyen volt a túlvilágon. Nem jöttél, és már nem írod meg ezt az igazi, rád szabott történetet, melyet örökre elvittél magaddal.
Kivel beszélek majd a Lacrimosáról, amit a Budapesti Pen Clubban terveztünk bemutatni?
Fájdalmasan nagy űrt hagytál magad után.
A 80-as évek elején érett barátsággá a különlegesen gazdag kapcsolatunk, mely negyven éve tart.
Az élet többször szétsodort, ám furcsamód a barátságunk soha nem vesztett fényéből. A véletlen találkozás is mindig élmény volt. Igen, Géza seperc alatt ünneppé varázsolta a pillanatot, mert körülötte mindig történt valami. Csak magas hőfokon, nagyvonalúan, veszélyesen lehetett vele barátkozni. Úgy élt, hogy a fiatalabb generációnak biztonságot nyújtott és követendő utat mutatott. Világítótorony volt, ahol őrizte a lángot. Hol Svájcból, hol az Egyesült Államokból vagy a Szabad Európa Rádióból, mindig a kellő időben szólalt meg, és tudtuk, hogy valaki vigyáz reánk, nem vagyunk egyedül.
Emlékszem, hogy svájci emigrációja alkalmával minden éjjel fél háromkor felhívott Kolozsváron és megkérdezte: otthonról beszélsz? Értettük, és jót nevettünk. Akkor, az a hívás a szabadság éltető szele volt nekem.
Megtisztelő, hogy barátod és kortársad lehettem. Isten veled, Géza, nyugodj békében.
Demény Attila zeneszerző
2020. november 7., Kolozsvár
