„Minden gyermeknek jár a gyermekkor!”

Pikó Stefánia

– Sikerült-e megvalósítani azt, amit tíz évvel ezelőtt megálmodtak?

– Nagyon jó a megfogalmazás, ugyanis kezdetben valóban csak álmaink és elképzeléseink voltak az elkövetkezendő évekkel kapcsolatban, nem konkrét célkitűzéseink. Azt szerettük volna, hogy minél több tábor legyen, minél többféle krónikus betegséggel élő gyermekek számára, korcsoportokra lebontva. Munkánknak már ekkor az a gondolat volt a vezérfonala, hogy minden gyermeknek jár a gyermekkor. Az viszont nagyon konkrét célkitűzésünk volt, hogy táborainkban teljes mértékű biztonságot nyújtsunk a gyerekeknek az egészségügyi ellátás tekintetében.

Az utóbbi tíz évben a szervezet legnagyobb megvalósítása tulajdonképpen a folyamatos fejlődés. Az első évet, 2011-et egy táborral indítottuk, 35 diabéteszes fiatallal, ehhez képest az utóbbi években minden nyáron négy tábort tudtunk szervezni, megközelítőleg 150 résztvevővel. Az első táborba kamaszkorú (13–17 éves) gyerekeket hívtunk meg, az elmúlt néhány esztendőben pedig már családi táboraink is voltak, amelyeken a tíz évnél fiatalabbakkal is foglalkoztunk, és szervezünk „kölyök turnust” is a 7–13 éves gyerekeknek, tehát gyakorlatilag minden korcsoportot sikerült lefednünk 18 éves korig. Kezdetben három megyéből jöttek a gyerekek, most már szinte országos a lefedettségünk, hiszen 29 megyéből érkeznek a táborozók.

Szintén büszkék vagyunk arra, hogy eddig sikerült minden helyzethez alkalmazkodnunk. A pandémia alatt online tevékenységeket indítottunk, amelyek által felfedeztünk egy újabb lehetőséget: olyan gyermekek, családok mellett lehetünk, akikhez az élményterápiát nem tudtuk eddig eljuttatni, például azokhoz, akik kórházban vannak vagy otthoni kezelés miatt nem tudnak eljönni a táborainkba. Valójában ez is bővülést jelent és része lett a folyamatos fejlődésünknek.

– Vannak hasonló tevékenységet végző szervezetek Romániában?

– Most már vannak olyan szervezetek, amelyek krónikus beteg gyerekeknek terápiás vagy szórakoztató tevékenységeket szerveznek. 2011-ben rajtunk kívül még senki nem gyakorolta az élményterápia módszerét Romániában. Míg Amerikában vannak olyan egyetemek, ahol egész szakok foglalkoznak ezzel a terápiás módszerrel, itt az országban még azok a szakértők sem feltétlenül ismerik vagy gyakorolják, akik ezen a területen mozognak. Az élményterápia módszerét 2011-ben az önkénteseink a magyarországi Bátor Tárborban tanulták meg, majd eldöntötték, hogy létrehozzák Erdélyben a Yuppi Tábort, amelyben ugyanazt a módszert alkalmazzuk, és igyekszünk ugyanazt a minőséget is biztosítani. A Bátor Tábor egyébként a nemzetközi Serius Fun Children’s Network hálózat tagjaként közép-kelet európai élményterápiás központként működik, és a szakmai partnerség a mai napig megmaradt velük.

– Hogyan zajlik majd az ünneplés?

– Többnyire online fogunk ünnepelni a pandémia miatt. Az évfordulót nem egy konkrét napon fogjuk megünnepelni, hanem egész évre tervezünk. Úgy érezzük, hogy mindenki, aki a Yuppi családhoz tartozik, gyerekek, szülők, önkéntesek, nagykövetek és támogatók, mind kicsit a Yuppival együtt szülinapos, ezért mindenkinek készülünk szülinapi meglepetésekkel. Ezek közül az első február 18-án fog indulni egy online live tornával a Facebook-oldalunkon. Ugyanitt fog megjelenni minden más meglepetésünk is, úgyhogy kövessenek minket!

Nyilván mi is vágyunk arra, hogy „offline” is találkozzunk a gyerekekkel, hiszen az élményterápia sem ugyanolyan virtuálisan. Amennyiben lehetséges lesz, szeretnénk újra tábort, illetve rendezvényeket szervezni, azonban a krónikus betegséggel élő gyermekek veszélyeztetett csoportba tartoznak a járvány miatt, így előfordulhat, hogy ez egyelőre akkor sem valósítható meg, ha adott lesz rá a törvényes keret.

– Milyen jövőbeli terveik vannak?

– A következő tíz évben mindenképpen szeretnénk tovább fejleszteni a tevékenységeinket. A legfőbb álmunk, hogy legyen egy saját táborhelyünk egy nagy tóval és kalandparkkal. Szeretnénk minél több és minél többféle krónikus betegséggel élő gyermeket elérni, hozzájárulni ahhoz, hogy megváltozzon az életük. Szeretnénk, hogy ne csak nyáron, hanem tavasszal és ősszel is legyenek táboraink, az élményterápiás tevékenységek pedig a táborokban és a táborokon kívül is megvalósuljanak – például kórházi programot tervezünk. A tavaly elindított „Határok nélküli élményterápia” online terápiás tevékenységünket is folytatni szeretnénk, amelyen részt vehetnek a kórházi vagy otthoni kezelés alatt levő gyerekek, illetve azok is, akik külföldön élnek, és nem tudnának eljutni táborainkba. A betegségtípusok körét is szeretnénk bővíteni, amely nem kis munkát igényel, ugyanis a táborokban komoly és szigorú egészségügyi protokollokkal dolgozunk, a gyerekek betegségtípusához pedig hozzáigazítjuk az egész tábori programot. Ezt online sokkal könnyebb megvalósítani, hiszen a gyerekek otthon vannak, biztonságos környezetben, minden a rendelkezésükre áll, akár program közben is. Az első ilyen programunk idén márciusban lesz, az utolsó novemberben.

Arról álmodunk még, hogy a tábor kereteiből kilépjünk kicsit a nagyvilágba, részben azért, hogy a krónikus betegséggel való életet megismertessük minél szélesebb körben, részben pedig azért, hogy minél több emberhez eljuttassuk az élményterápiát.

– Mire a legbüszkébbek?

– A táborozóinkra vagyunk a legbüszkébbek, akiket láttunk és látunk felnőni. A krónikus beteg gyerekek minden napja harc. Az elszigetelődést, amelyet a járvány miatt mi is megtapasztalhattunk, ők a mindennapjaikban megélték a pandémia kezdete előtt is. Nem találkozhatnak a barátaikkal, és gyakori, hogy az osztálytársak, tanárok nem értik meg például azt, hogy miért kell óra közben uzsonnáznia egy diabéteszes gyereknek, vagy a szüleik féltik őket (érthető módon), ezért sok mindent nem próbálhatnak ki. Mindezen nehézségek miatt sokszor nem is tudják, valójában mi mindenre képesek. Tíz év alatt közel ezer táborozó részesült élményterápiában, és mi rájuk vagyunk a legbüszkébbek, arra a fejlődésre, amelyen átmentek. Csilla, az egyik táborozónk, nagyon félénken lépett be a tábor kapuján, néhány évvel később pedig tehetségkutató színpadján láthattuk, ahogy gyönyörű, csengő hangján énekel. Boti azt mondta, hogy a kedvenc programja a mászás, csaknem felszaladt a mászófalra, néhány évvel ezelőtt pedig már ő tartott mászásprogramot a gyerekeknek önkéntesként. Büszkék vagyunk Mihaira is, aki már 17 évesen jótékonysági rendezvényeket szervezett, hogy más krónikus beteg gyerekeken segítsen.

Büszkék vagyunk az önkéntes- és szervezőcsapatunkra: több mint ezer önkéntes vett részt a táborainkban, de ennél sokkal többen is dolgoznak a Yuppiért. Külön hálásak vagyunk a közel száz önkéntes szakorvosunknak, akik eljuttatják a Yuppi hírét a családokhoz. Ugyanígy az anyagi támogatóinknak is nagyon hálásak vagyunk, hiszen minél több az anyagi forrás, annál több gyerekhez tudunk eljutni, annál változatosabb programokat és több tábort is tudunk szervezni.

A honlapunkon, a www.yuppicamp.ro/hu/tamogass oldalon megtalálhatók a támogatási lehetőségeink. Nagyon hálásak vagyunk és nagyon örülünk minden hozzájárulásnak, amelyet a céljaink, álmaink megvalósítására, a krónikus beteg gyerekek támogatására kapunk.