Nagyvárad az ünnepek után

Pikó Stefánia 

A nagy utcai ünneplésről, zsibongásról már csak néhány útszélen felejtett, sáros kis konfetti árulkodik, jó munkát végeztek a szemétszedők. A díszkivilágítás darabjai még a helyükön, a csillagok, fénycsóvák, a koronák – a város szimbóluma – még mindig ott kapaszkodnak a lámpaoszlopokon. A diótörőre emlékeztető huszárok is ott őrzik még a 2022-es feliratot a Bémer téren a színház előtt, még mindig sokan fényképezkednek ott. Sorban állás van az újságosnál és a pékség előtt is, a sétálóutcán siető emberek között kerékpározók, futárok cikáznak. Valakit éppen megbüntetnek a helyi rendőrök, mert a színház előtt lévő taximegállóban parkolt le. Öt perccel később, mit sem sejtve, jön a következő, szintén ugyanoda áll be. Néhány iskolás is lézeng a városban, a Nagyvásártéren a parkban és a Garasos-hídnál a Körös partján cigarettáznak, beszélgetnek, de most ők is csendesebbek, mint általában. Az újra beindult élet ellenére ugyanis meglehetősen nagy a csend a városközpontban. Tisztán hallani a szelet, ahogy a fák között susog. A csendet csupán a szirénák zaja töri meg, és a villamosok jelzőhangjai, amikor zárulnak az ajtók. Az Ezredévi emléktér vadonatúj sétányán egy padon egy utcaseprő pihen, a telefonját böngészi. Egy-egy kerékpározó itt is elsuhan, érdekes módon kettőn még maszk is van – bár lehet, hogy nem elővigyázatosságból, hanem a hideg miatt. Az utcaseprővel szemben, a folyó túloldalán öten már dolgoznak a Kossuth utcai mélygarázs fölött. Mellettük, az étterem teraszán a vendégek lustán emelgetik a kávéscsészéket, hol a munkásokat, hol a vízen úszkáló hattyúkat figyelve. A boltosok is kinyitottak már mind, örömmel fogadják a betévedő vásárlókat. A nagypiacról nem is beszélve, hiszen körülötte ugyanolyan nagy a jövés-menés, mint az ünnepek előtt – a nagymamáknak újra fel kell tölteniük készleteiket, az ünnepek alatt a gyerekek mindent megettek, amit pedig nem, azt magukkal vitték. Itt már nagyobb a zaj, a villamossíneken közlekedő autók sűrű sorokban haladnak, a mentőautónak alig sikerül „átverekednie” magát közöttük. A munkálatok legjava egyelőre még szünetel, van olyan cég, amelyik csak január 10-étől folytatja a munkát, de a Ghillányi út végén például már dolgoznak. Az Ezredévi emléktér egy része, a váradolaszi református templom előtt, tele van munkagépekkel, ide-oda lepakolt csövekkel, némi szeméttel és sok-sok sárral. Itt egyelőre még nem dolgoznak. 

A város tele van az ünnepek nyomaival, a karácsonyfa is áll még a főtéren, esténként még itt is sokan fényképezkednek. Sokan sétálnak mostanság az esti órákban a városközpontban, ugyanis amellett, hogy a városháza nemrég lett újra kivilágítva, a díszkivilágítások révén az egész környék világosabb, látványosabb, szívesen gyönyörködik benne az ember. Gyönyörködjünk is, mielőtt még valóban nyoma sem lesz az ünnepeknek, és sok erőre lesz szükség ahhoz, hogy ne érjen utol minket a téli levertség.