Petőfi ihlette tárlat nyílt a Tibor Ernő Galériában

Tóth Gábor

A Tibor Ernő Galéria alkotóközösségének Petőfi 200 című tárlata ünnepélyes, verses-zenés műsorral nyílt meg március 16-án, szerdán, 18 órakor. Nyitóbeszédet mondott Csathó Töhötöm, a TEG művészeti vezetője, irodalmi és zenei közreműködésükkel lelkesítettek: Petőfi-versek markáns forradalmi-társadalomkritikai javával Meleg Vilmos színművész, szabadságharchoz korban és szellemben illő muzsikával Thurzó Sándor József brácsaművész, a Sola Fide Keresztyén Kulturális Csoport részéről továbbá énekkel-szavalattal Fórián Andrea, gitárral-énekkel a Füzesi család – Edit, Olívia, Csaba.

A TEG-délutánon nem kellett keresnünk a feleletet a kérdésre: mennyire aktuális ma Petőfi üzenete? A válasz helyben kézzelfogható volt, a galéria végre járványügyi korlátozásoktól mentesen megtarthatott kiállításmegnyitóját, nemzeti költőnk nyomán szólva a rabság utáni szabadság pozitív érzése lengte be. Az ünnepelt Petőfi is örülhetett a főfalon függő portréról letekintve, mert nemcsak közönséget, de szabad, lelkes közösséget láthatott a TEG-ben, telt házat. Csathó Töhötöm az általa készített Petőfi-portréval kapcsolatban elmondta, eleinte nem tudta megragadni a költő lelkét, de csak addig, amíg az alkotói munka mellé el nem kezdett odaillő magyar muzsikát hallgatni. Lám, közös erővel költészet, képzőművészet és zene életre kelt és összekapcsol lényegi titkokat a lélekben, de elég csak arra gondolnunk, hogy a létezésünkhöz állítólag nem is oly esszenciális művészetek közül a költészet hatása egymagában hogyan volt képes egy egész nemzet túlélni akarását ­felébreszteni.

Hangulatról szólva, már a bevezető egy szál brácsamelódia is egyből közösségi toborzóvá vált, mert mindenki egyszerre, spontán módon, önfeledten kezdett a vonós monódia fölött énekbe a „Kossuth Lajos azt üzente…” dallama hallatán, és persze a Nemzeti dal szavalt, majd zenés (Kormorán együttes változata) előadásait is egyaránt a közönség erős, határozott kórusa kísérte. Szólt Petőfi legelső nyomtatásban megjelent verse, A borozó, majd A kutyák dala, A farkasok dala, A XIX. század költői, Fa leszek, ha…, a zenei momentumok között pedig a már említettek mellett Kiskunságban verbuválnak, végül Lavotta Jánostól felvidéki dallam.

Vírus helyett most virtusról esett szó, magyar virtusról, arról, amit a magyar lélek számára jelent március 15., vagy ahogy Csathó Töhötöm találóan megfogalmazta, amikor „nincsen az, hogy hallgatunk”. Ez adta a vezérfonalat a kiállított munkákhoz is Petőfi révén, a „nem hallgatás”, a kimondás, a szabadság költészete. A TEG képzőművészei, fiatalok, idősebbek, régiek és újabbak egyaránt, közösen erről „beszélnek” mostani alkotásaikkal, természetesen mindenki a maga műfajában, alapanyagával, technikájával, festve, rajzolva, olajban, akvarellben, akár hagyományosan portrékkal, akár absztrakcióban, víziószerűen, de kézzelfogható formákba öntve is, résztémától függően komolyan vagy humorral, a költő versinek megragadható konkrét momentumaira, de elvontabb érzéseire is rezonálva, látványba átformálva a mi sokoldalú Petőfink tájleíró vagy szerelmi líráját (pl. Szeptember végén), egészséges népiességét (pl. Anyám tyúkja), ifjúi harciasságát és igazságmondását (pl. A farkasok dala, Föltámadott a tenger). Így, Petőfi költői-társadalmi jelentése révén egységes tehát a tárlat a maga sokféleségében.

Kedves váradiak, és nem csak, érdemes belepillantani a kiállításba a Kanonok sori galériában, az elkövetkező egy hónapon át lesz látogatható.