Retrospektív kiállítás Mónus Teréz munkáiból

Törő Enikő

A nagyváradi Tibor Ernő Galéria „megszokott” közönségén kívül más érdeklődők is voltak a szerda délutáni eseményen, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy különleges tárlat nyílt meg. A Mónus Teréz (1936–2020) festményeiből összeválogatott kiállítást Gavrucza Tibor nyitotta meg. Elmondta, hogy sajnos nehézségek útján, de végül sikerült megszervezni a tárlatot, Mónus Teréz barátai, Lázár Tibor és Pengő Zoltán segítettek ebben. A továbbiakban a 
festményekről szólt: Mónus Teréz munkái sugallják mindazt, amit ő szeretett, a várost, a fákat, a virágokat, a természetet. ,,Ezek a lefestett álmok széppé és tartalmassá teszik az életünket” – tette hozzá Gavrucza Tibor. Kifejtette, hogy történelmi pillanat ez egy történelmi városban és galériában, ettől még fontosabb ez az alkalom.

A továbbiakban Széll Katalin, a Tibor Ernő Galéria közösségének tagja felolvasta Mónus Teréz életrajzát, melyet ő maga írt néhány évvel ezelőtt egy másik kiállításának napjára. Az életrajzból kiderül, hogy Nagyváradon született egy nagy családban, nyolcan voltak testvérek. Nehéz időket éltek meg, a háború és a Rákosi-rendszer miatt, így gyermek- és fiatalkorában egy ukrán határ menti családnál nevelkedett, ekkor találkozott először a festészettel. Vallásos szellemben nevelték, így amikor festeni kezdett és egy versenyre jelentkezett – melyet egyébként meg is nyert –, egy vallásos képet festett meg. Évek múlva újra hazakerült az édesapjához és a családjához, és képzőművészetet kezdett tanulni. Hosszú ideig egy félixfürdői galériában volt tag és ott tevékenykedett, ezután a Tibor Ernő Galériához csatlakozott. Széll Katalin hozzátette: Mónus Teréz fontos tagja volt a közösségnek, mindenkinek a barátja, s utolsó hónapjaiban, bár már köztudott volt, hogy beteg, mégis eljött még időnként egy-egy kiállításmegnyitóra. Az eseményen közreműködött Thurzó Sándor József brácsaművész, aki az alkalomra női zeneszerzők műveiből válogatott. A megnyitót szeretetvendégség követte.