Kettős kiállítás nyílt a Tibor Ernő Galériában

Pikó Stefánia

Csathó Töhötöm és Csordás Piski Ibolya alkotásaiból nyílt kiállítás a nagyváradi Tibor Ernő Galériában szerda este. A galéria szépen megtelt érdeklődőkkel, hozzájuk társultak az alkotótagok, valamint a kiállítók hozzátartozói. A galéria művészeti vezetője, Csathó Töhötöm örömmel köszöntötte a debütáló fiatal tehetséget, Drimba Cristinát, aki gitárjátékával nyitotta meg, majd zárta le a felszólalásokat.
A művészeti vezető elárulta, ez valójában csak Csordás Piski Ibolya kiállítása kellene, hogy legyen, az alkotó azonban túl szerény és visszafogott, nem szeretett volna egyéni kiállítást, így jött létre a Víziók nevet viselő közös tárlat. Bár gyakorlati okok vezérelték a két művész munkáinak egymás mellé helyezését, nem volt nehéz feladat az eltérő munkákat egymáshoz viszonyítani, kontrasztokat, valamint hasonlóságokat keresni. Ami a munkákat összekapcsolhatja, az az, amit a művészeti vezető is kiemelt a tárlat megnevezése kapcsán, hogy mindkét alkotó belső képeket, víziókat vet vászonra, nem a valóságot próbálják meg visszaadni. Az alkotás módja, a munkák kisugárzása azonban teljesen eltér egymástól, és kétségek nélkül, könnyedén meg lehetett állapítani, melyik alkotás, kié.
 

Csordás Piski Ibolya a szobrászatot ötvözi a festészettel, a festményeiből egy kéz, egy láb, egy fej – valami biztosan kidomborul. A munkái egyébként elsőre nem egy visszafogott személyiségről árulkodnak, a formák nagyok, erősek, az alakok gyakran rémisztőek, groteszkek, taszítóak, az arcoknak általában nincsenek szemeik, és a színek is inkább sötétek, szürkések, de használ barnát és aranyat is, illetve vöröset, ami az adott „szövegkörnyezetben” akarva akaratlanul is a vérre emlékezteti az embert. Érdekes, hogy ezek mögött az erős hatást keltő, nagy és karakteres alkotások mögött egy visszafogott alkotó húzódik meg. A galéria művészeti vezetője kihangsúlyozta, Csordás Piski Ibolya mindössze néhány hónap erejéig tanult szobrászatot és grafikát, és külön elismerést érdemel, hogy ennek ellenére idáig eljutott, és megtalálta, kifejlesztette azt a technikát és látványvilágot, ami hozzá illő, és amelyet érdemes minél több embernek meg is mutatni.
 

Csathó Töhötöm munkáival több alkalommal is találkozhattunk már, és ahogyan azt korábban lapunknak is elárulta, ő általában zenehallgatás közben, a zene, a ritmusok hatására szokott festeni. Az élénk színekkel dolgozó művész alkotásai előtt érdemes több időt eltölteni, a formák közötti izgalmas párbeszédet felfedezhetjük, ha távolabbról nézzük, ha pedig közelebb megyünk, furcsa apróságokra, kis részletekre bukkanhatunk, amelyeket a festő nem véletlenül helyezett el műveiben.