Emléktermet avattak Schlauch Lőrinc tiszteletére a püspöki palotában

Ciucur Losonczi Antonius

A festménnyel együtt Schlauch régi irodabútorai is a püspökség birtokába kerültek. Ezekből, és az egyházmegye gyűjteményében levő személyes tárgyaiból készült válogatás betekintést nyújt a nagy formátumú egyházfő történelmi jelentőségű nagyváradi működésébe.

A kiállítás nyitóünnepségét május 17-én, szerda délután tartották a 31. Festum Varadinum keretében. Böcskei László megyés püspök felidézte: amikor annak idején a püspöki palota funkcióiról beszélgettek, osztották a termeket, arra törekedtek, hogy az épület legyen vonzó és befogadó, de ugyanakkor üzenetet is sugalljon a ma élők számára, olyan személyiségeket kiemelve, akik tettek valamit az egyházmegyéért, a közösségért, a magyarságért, a fejlődésért. Azóta pedig, menet közben, mindig újabb adalékokkal tudnak szolgálni az érdeklődők számára. Akik jártak a Patachich Látogatóközpont első emeletén, tudják, hogy az egyik folyósóján a püspökök galériája látható (igaz, a gyűjtemény nem teljes). Megfigyelhető, hogy Ipolyi Arnoldot követően nem Schlauch Lőrinc portréja van kiállítva, ahogy az kronológiailag amúgy következne, hanem a Széchényi Miklósé. A magyarázat egyszerű: Schlauch Lőrinc monumentális portréja, Benczúr Gyula alkotása, az egyik nagyteremben tekinthető meg. Az pedig, hogy a bíboros-püspök most egy emlékszobát is kapott, azt jelzi, hogy különleges tiszteletben részesül, hiszen „megismerkedhetünk” vele mindjárt a földszinten, a Szent László-terem mellett.
A főpásztor bemutatott egy levelet, melyet 2022. december 3-án kapott László Zsuzsannától Essenből. A levélíró kifejezte azon szándékát, hogy egy nagyon szép és értékes festményét a püspökségnek adományozza: Molnár József muzeális értékű Madonnáját, karján a gyermek Jézussal, mely Schlauch Lőrinc magángyűjteményéből, örökségként jutott ükanyjához, aki a bíboros nővére volt. Tőle örökölték sorra anyagi ágon, így került végül László Zsuzsanna tulajdonába. Nagymamája, aki sok vakációt töltött a váradi rezidencián a temesvári zárda növendékeként, sokat mesélt nekik Schlauchról. Végtelenül szerette, tisztelte, büszke volt rá. László Zsuzsanna az 1970-es években Németországba került, a festményt a bátyja, Lannert István Aradon őrizte. A nagymama iránti szeretet vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy az alkotás méltó helyre kerüljön, úgymond hazatérjen, ezért felajánlotta adományként a váradi püspöknek. Böcskei László és Lakatos Attila gyűjteményvezető elutaztak Aradra, elkezdett kialakulni egy jó kapcsolat a 90 esztendős István bácsival, majd ismét visszatértek, és immár valóban elhozták a képet, s restauráltatták a képkerettel együtt. Az említett levelet egyébként az irattárnak adja át a főpásztor, hogy a Schlauch-kal kapcsolatos dokumentumok közé helyezzék, hiszen jó, ha megmaradnak az eredeti okmányok, hangzott el az ünnepségen.

Lakatos Attila arra hívta fel a figyelmet: Molnár Józsefről keveset beszélünk, noha nélküle nem lett volna magyar nemzeti festészet a 19. században. A Madonna jó példa arra, hogyan lehet a szép olasz reneszánsz hagyományokat a magyar nemzeti jelleggel ötvözni úgy, hogy abból remekmű szülessen, s Schlauch kifejezetten kedvelte az ő munkásságát. A kiállítóteremben egy értékes bútor is látható, melynek különös, személyes vonatkozását az adja, hogy a bíboros címerével díszített, a szatmári püspöki időszakából. A gyűjteményvezető hangsúlyozta, hogy a bíboros az egyházi és mecénási tevékenységén túl jó érzékkel megsejtette, hogy a technikai fejlődés, a társadalmi haladás gyökeresen meg fogják változtatni a világot, de istenhit nélkül mindez katasztrófák felé sodorja majd az emberiséget a 20. században.
Schlauch életéről Martin Roos ny. temesvári püspök beszélt, utalva a püspök Wolafka Nándor váradi kanonokhoz fűződött barátságára is. Kifejtette, hogy a Csanádi Egyházmegye papnövendéke volt, egy ideig pedig Temesváron tanított egyházjogot és történelmet. 1887-ben nevezték ki váradi püspöknek, ezt megelőzően a szatmári egyházmegyét vezette. Temesváron temették el 1902-ben. Fodor József általános helynök, nagyprépost Schlauch Lőrinc számos megvalósításai közül kiemelte, hogy plébániatemplomot emeltetett Biharpüspökiben, illetve neki köszönhető Szent László hermája, a jelenleg a székesegyház előtt lévő szobra, a Petőfi-park (Schlauch-kert), a múzeum régi épülete, ahol a kommunista időszakban a pionírház működött.

Az ünnepség az első emeleten folytatódott, ahol termet avattak úgymond a püspöki palotában az évszázadok folyamán kibontakozó komolyzenei tevékenységnek: bútorok, régi kották és egy hegedű is ki lett állítva, melyet Artur Kaganovskiy hegedűművész ajándékozott Böcskei Lászlónak, előbbi rövid műsorral is szolgált feleségével, Kaganovskiy Eszter brácsaművésszel. A rendezvény az adományozók szavaival zárult: „Úgy érzem, most a kör bezárult”, fogalmazott László Zsuzsanna, míg Lannert István a Madonna-festményre utalva kijelentette: „Ez életem szentképe”.