Kuruc népünnepély Hegyközcsatárban

Kiss Ferenc Zsolt

Hegyközcsatár volt az otthona annak a Kuruc népünnepélynek, amelyet augusztus 26-án – a helybeliek vendégszeretetének és Gellért Gyula szervezőkészségének köszönhetően – a Partiumban tevékenykedő hagyományőrző csapatok, kiegészülve az anyaországból érkezettekkel, méltó keretek között tartottak.

Mindenekelőtt egy kisebb társaság útba ejtette Bihar községet, hogy koszorúkat helyezzen el Jármy Ferenc kuruc kapitány és a vele 1704. január 7-e éjjelén elesett vitézek emlékét őrző táblánál.

Csatárba érkezvén a református templomba vonultunk, s meghallgattuk Miklós Csaba Péter helybeli lelkipásztor igehirdetését. Jeremiás siralmaira (3., 22-23.) alapozva mondta a következőket: „Az Úr hűséges, az Ő kegyelmessége erőt ad számunkra a továbbinduláshoz, a további küzdelmekhez… Amikor a régiek látták, hogy veszélyben van a nemzet, a haza, egyesített erővel tudtak odaállni és küzdeni az értékekért, megőrizni azt, amit átvettek az elődöktől, s nemcsak megőrizni, hanem átadni a következő nemzedéknek, hogy lehetőségük nyíljon nekik is ezt hagyományozni – úgy, ahogy mi is évről évre összegyűlünk, nemcsak emlékezni, nemcsak hogy eltöltsük a napot, hanem összetartozni akarunk, s érezni ezen összetartozás szeretetteljes légkörét, és Isten kegyelméről kell bizonyságot tegyünk, mert megadta, hogy itt, a Hegyközön (akárcsak más pontjain a világnak) magyarként létezhetünk.”

Az igehirdetést követően Bíró Ferenc polgármester köszöntőbeszéde hangzott el, amelyből kiemelendő: „Kiváltságosnak érezhetjük magunkat, hogy egy ilyen nagy fontossággal bíró eseménynek adhatunk otthont, és bízom benne, hogy a jövőben településünk a mai kurucok főhadiszállásává is válhat.” Az ifjúsági énekkar néhány, honszeretetről valló szerzeményt adott elő megkapó módon.

Buczkó József Podmaniczky-díjas néprajzkutató a kurucokról osztott meg kevésbé ismert tényeket: „Kurucok alatt a magyar huszárokat értjük, akik Mátyás király idejében léptek először a történelem színpadára ezzel az elnevezéssel, holott a fegyvernem, a könnyűlovasság már a honfoglalás ideje óta jelen volt a Kárpát-medencében.” S még egy szabadságharcosról való megemlékezés volt hátra: gondolatait, személyiségét Meleg Vilmos színművész idézte elénk, nagy átéléssel szavalván Petőfi Sándor e gondolatkörben fogant verseit.

A templomból kijövet még megálltunk Wesselényi Pál kuruc tábornok emléktáblájánál, ahol főhajtás mellett koszorúkat helyeztek el a Rákóczi Dandár, az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Vitézi Rend és a Hegyközcsatári Református Egyházközség nevében. Az Énekes-dűlőben, a helységből származó hősök emléksziklájánál is részt vehettünk egy koszorúzáson. Ugyanez a dűlő szolgált színtérnek a 320 éve vívott tiszabecsi csata felidézésére, lejátszására.

Nos, egy kis egészséges szaladgálás, játékos tusakodás után, ismét komollyá váltunk, és közösen elénekeltük a Szózatot.