A premontrei rend széktemplomának felszentelésére emlékeztek Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

„Ma végigjárjuk azokat a helyeket, megfüstölve az emlékkereszteket, ahol Fiedler püspök megkente a templom falait tizenkét helyen, a tizenkét apostolnak, az egyház oszlopainak az emlékére” – magyarázta Fejes Rudolf Anzelm. Hozzátette: a főpásztor ugyanakkor felszentelte a most is látható főoltárt, ami 1932-ben újonnan lett felállítva. „Egy templomszentelésnek az ünnepe, mely búcsúval jár, egy élő közösségnek is az ünnepe. A hovatartozásunknak a jele, hiszen sokszor megkérdezik egymástól az emberek: te melyik templomba jársz? Amikor önvizsgálatot tartunk, gondoljunk tehát arra is, milyen a viszonyulásunk a szent helyekhez, amelyek a mennyország kapui és az Istennel való találkozásoknak a helyei” – tanácsolta a főtisztelendő.

Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm beszélt arról is, hogy a templomnak az építése az 1740-es évekre datálható. A pontos dátum nem ismert, de annyi bizonyos, hogy a hagyományos vélekedés szerint Vépi Máté volt a tervező. Való igaz, hogy pálos atyaként sok templomot tervezett, de hogy tényleg járt-e Váradon, azt nem tudni. Mindenesetre ez a templom hasonlít a többi pálos templomhoz. Állítólag Vépi Máté azért jött volna Váradra, hogy egy új székesegyházat tervezzen, de nem kapott megbízást rá, illetve az, aki végül elnyerte a pályázatot, a Szent László-templomot építette. Mérgében és csalódottságában pedig Vépi Máté egy ehhez hasonló templomot tervezett az ő szerzetesrendjének, a pálosoknak. A templom azonban nem lett teljesen befejezve, valószínűleg az anyagiak hiánya akadályozta ezt. Beköltöztek, de a mellé épített rendház is csak rezidenciaként szerepel a jegyzékben, és nem klastromként. Ez pedig azt jelentette, hogy négynél kevesebb pálos volt jelen, illetve a templom mérete is azt mutatja, hogy mintha négy szerzetesnek lett volna berendezve. Néhány pálost itt is temettek el, de a rendfeloszlatás után nem tudni, hogy mi lett a testükkel.

Amikor II. József, a „kalapos király” törvényen kívül helyezte a szerzetesrendeket, egyes vélekedések szerint a katonaság lőszerraktárként használta a templomot, de erről még nem került elő írásos bizonyíték. Később elárverezték az egész berendezését, majd a konviktusnak a templomává vált, illetve a pálosok rendháza is otthont adott annak a fiúneveldének, gyakorlatilag internátusnak, amit konviktusnak neveztek. A fiatalok ebbe a templomba jártak szentmisét hallgatni, és egy ferences páter gondjaira voltak bízva. Ezután, 1802-ben I. Ferenc császár visszaállított néhány rendet a jogaiba, de a pálosokat nem. A vallásalapukba tömörített vagyonukat, templomaikat más egyházi intézmények kapták meg. Váradon a premontreiek, mivel a teljesen elpusztult váradhegyfoki prépostságukba nem tudtak visszatérni. Tanítási céllal 1808-ban a konviktust is átvették. Sok nemzedék nevelkedett és imádkozott tehát ebben a templomban 1923-ig, amikor az új uralom, a román hatóság bevonta a premontrei gimnázium működési engedélyét. Szilágyi Dózsa perjel kezdeményezésére a speciális pasztorációnak is helye volt ezután a templom.

Észak-Erdély anyaországhoz való csatolása után, 1940-től újranyitotta kapuit a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium, visszaállt a Trianon előtti állapot egészen 1945-ig, amikor is Észak-Erdély visszakerült Romániához. A tanítás 1948-ig, az iskola államosításáig folyt, amikor ismét elvették a prépostság minden tulajdonát. A rendszerváltozás után már nem tértek vissza azok a néhány évtizeddel korábbi idők, amikor naponta öt szentmisét is tartottak, színültig telt templomban. Az 1990-es években hat évig felújítás miatt zárva volt a templom, és utána az emberek már nem szoktak vissza. A hitélet sajnos lassan elsorvad, napjainkban a napi egy szentmisén is alig vannak hívek, vázolta fel hétfőn este a jelenlegi nem túl biztató helyzetet Fejes Rudolf Anzelm.