Hamvas Béláról és Weöres Sándorról a nagyváradi Posticumban

Pap István

Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője, méhész. Filológusként végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Verseket, drámákat és esszéket ír. A Posticumban ezúttal Hamvas Béla és Weöres Sándor kapcsolatát boncolgatta, péntek esti előadásának apropóját két legutóbb megjelent kötete, a Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve című könyvének harmadik kiadása, illetve a Weöres Sándor kozmikus költészete és titkos világai című esszékötet szolgáltatta. A mintegy háromnegyed órás előadás során Weiner Sennyey Tibor beszélt Hamvas és Weöres barátságáról, de megidézte Szőcs Géza alakját is, aki fiatal költőként nagyra tartotta Weöres Sándort. Szőcs Géza volt az, aki felhívta Weiner Sennyey Tibor figyelmét arra, hogy Hamvas Béla mekkora hatással volt Weöresre, és inspirálta arra, hogy írja meg a Hamvas Béláról szóló kötetét. Az előadó kiemelte, hogy Hamvas Béla és Weöres Sándor barátsága különösen alakult. Utóbbi A teljesség felé című könyvét Hamvasnak ajánlotta, és amikor megjelent, az első kritikát is ő írta róla, kiemelve, hogy ennek a könyvnek az elsődleges forrása nem ember, hanem az a hagyomány, amit mindnyájan kaptunk őseinktől, mestereinktől. Életük első szakaszában harmonikus volt a viszony mester és tanítvány között, az 1950-es években azonban ez a barátság máig tisztázatlan körülmények miatt megszakadt. Az okok között szerepelhet az, hogy Weöres Sándor egy ösztöndíjnak köszönhetőn Rómában tartózkodott, eközben viszont az addig sikeres írónak számító Hamvas Béla karrierje derékba tört a kommunista Magyarország kulturális életében hallatlan befolyású Lukács Györggyel kirobbant konfliktusa miatt, kényszernyugdíjazták, ezt követően kertészként és raktárosként tartotta el magát. Weöres Sándor 1968-ban, Hamvas Béla halálának az évében levelet írt neki, amelyben megvallotta, hogy köztük semmi sem változott. Az előadó szólt arról is, hogy a két nagy alkotó barátságát végigkíséri a spirituális tudás.

Az előadás végén Weiner Sennyey Tibor áthívta a megjelenteket a Posticum kápolnájába, ahol felolvasta egyik saját versét.