Hármas üzenettel bír a Váradvelencén felavatott kopjafa

Pap István

A vasárnap délelőtti ünnepi istentiszteleten Visky István lelkész hirdette Isten igéjét a velencei református templomban Mózes V. könyvének 6. része 20-25 versei alapján. Kifejtette, hogy az emlékezésnek két feltétele van: a fiatalok kell kérdezzenek, ők kell odaforduljanak az idősebb nemzedékhez, a második feltétel az, hogy az idősebb nemzedék ne leírja, hanem elmondja emlékeit. Az igehirdető szerint ugyanis „a szó elszáll, az írás megmarad” közismert szólásnak éppen a fordítottja igaz: az írás könyvekben porosodik valahol a polcon, de a megélt tapasztalatok szavakban történő élményszerű továbbadása beleivódik az ifjaknak az elméjébe és a szívébe is. Ahhoz, hogy az emlékezet megmaradjon és tovább éljen, szükség van egy bizonyságtevő nemzedékre, mely tud Isten megtartó és felszabadító erejéről beszélni, illetve szükség van egy visszatekintő nemzedékre is, és ha e két nemzedék találkozik, akkor jön létre az emlékezés, mert a krisztusi kegyelem összeköti e két nemzedéket és elvezeti ezeket a generációkat a szolgaságból a szabadságig. Visky István figyelmeztetett: azt a szabadságot, mely nem Istentől fakad, elsöpri a történelem, és elvész az a nemzet, amely szimbólumokra, írott jelekre alapozza emlékezetét. Ezzel szemben csak az a nemzet marad meg, mely Krisztus kegyelmében éli meg a szabadságot, és erről tanúságot tud tenni az elkövetkező nemzedékeknek.

Hármas üzenet

Az istentisztelet után a hívek kivonultak a templom udvarára, ahol Visky István és Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke levették a leplet a frissen felállított kopjafáról. A lelkipásztor az avatóünnepségen arra hívta fel a figyelmet, hogy Velence az egyetlen olyan városrésze Nagyváradnak, ahol nincs magyar köztéri szobor vagy nyilvános helyen felállított emlékmű. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évtizedekben Farkas Antal lelkipásztortársa megterveztetett egy emlékművet a második világháborúban elhunyt nagyváradi civil áldozatok emlékére, ami a Hajó téren állt volna, ez az elképzelés egyelőre azonban nem valósult meg. „De nem mondtunk le erről a tervről. Addig is hadd legyen a velencei magyaroknak egy olyan emlékműve, ami előtt fejet hajthatnak, amikor ennek helye és ideje van. Ebből a megfontolásból állította a gyülekezet a kopjafát a templom udvarára” – fogalmazott Visky István. A továbbiakban kiemelte, hogy a kopjafa hármas emlékezetet szolgál: emléket állít az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint az Erdélybe begyűrűzött megtorlás áldozatainak. A második vonatkozása az emlékjelnek az 1944-ben bekövetkezett bombatámadás, ami Velence ipari részét és állomását is érte, és aminek több tucat civil halálos áldozata is volt. Harmadsorban pedig ez a kopjafa emlékeztet a mindenkori férfiakra és nőkre, akik szerették Istent és szerették nemzetüket, akár életüket is adva érte.

A kopjafa

Nagy Árpád fugyivásárhelyi fafaragó művész eredeti, mind méretében mind motívumaiban hiteles kopjafát alkotott meg, hangsúlyozta Visky István. A kopjafának van egy lába, ami a múltba lenyúló gyökeret jelképezi, közvetlenül fölötte van a bástya motívum, ami az Isten által létrehozott és megszabott törvények erejét jelképezi, és amire minden ráépülhet. A bástya fölött a gömb, az országalma látható, ami a nemzet egységét és az evilágban való jelenlétét jeleníti meg. Efölött található a férfi, majd a nő szimbóluma, továbbá a lándzsahegy, azaz férfi és nő közösségben a maga helyén és a maga országában Isten törvénye szerint harcol a mennyei királyságért, melyet a kopjafa legtetején lévő csillag szimbolizál. A kopjafán kis emléktáblán a 130. zsoltár első versének latin nyelvű szövegét tartalmazza, mely magyarul így szól: A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Mit kezdünk a szabadsággal

A kopjafa elkészítésnek költségeit finanszírozó megyei RMDSZ nevében Szabó Ödön ügyvezető elnök is szólt az egybegyűltekhez, kijelentve: „továbbra sem mondunk le arról, hogy Váradvelencén köztéren is legyen egy magyar emlékhely. De most legalább azokon a tereken, amelyeket közösségként mi birtoklunk, teremtsük meg annak ehetőségét, hogy tudjunk emlékezni”. Kifejtette, hogy a mai fiatalság számára mindenhonnan azt sugallják, hogy éljen a mának, pedig a politikus szerint „nem ismerni a múltat, és nem tervezni a jövőt, ez történelmi bűn, nemcsak saját, hanem a közösség életére vonatkozóan is”. A továbbiakban arról beszélt, hogy a magyarság történetének elmúlt ezer évére visszatekintve minden évszázadban volt egy forradalom. Ezeket a tapasztalatokat és emlékeket nem szabad másra bízni, még a technikára sem, hanem jó lenne, ha emlékeinket az eszünkbe és a szívünkbe vésve hordoznánk. „Azért fontos emlékezni 1956-ra is és másra is, hogy ne csak az eszünkkel tudjuk, hanem ösztönösen, lélekből érezzük azt, hogy mi a jó” – emelte ki, mert mint érvelt „ugyan mind a három szabadságharcot 56-ot, 48-at és a Rákóczi-szabadságharcot is leverték, de mindegyikről bebizonyosodott, hogy a jó ügyet szolgálták”. Beszélt annak fontosságáról is, hogy tudjuk, mit kezdjünk a harccal megszerzett szabadsággal: megtartjuk-e csak magunknak vagy ha hajlandók vagyunk a szabadságban másokért is tenni. Az 1956-os forradalom hőseihez is akkor válunk méltóvá, ha érezzük a szabadság felelősségét és cselekvő módon éljük meg szabadságunkat, hangsúlyozta. A beszédek után következett a koszorúzás. Az eseményen közreműködött a váradvelencei református egyházközség kórusa.