Erdélyi zeneszerzők hegedű-zongora estje volt

Tóth Gábor

Sigismund Toduță, Ligeti György, Șerban Marcu és Orbán György – a program sorrendjében ők voltak főszereplői a nagyváradi filharmóniában október 31-én, kedden 19 órakor megtartott kamarakoncertnek. A zene avatott átadói Béres Melinda (hegedű) és Horváth Edit (zongora) voltak, két kiváló marosvásárhelyi előadóművész, kolozsvári zeneakadémiai tanár. Ezzel nagyjából le is lehetne zárni a mondandót, mivel annyira professzionális és erőteljes lelki-szellemi jelenléttel tolmácsolt volt a kedd esti kamarazene, olyan nívójú, hogy voltaképp szavakban nincs is már mit hozzátenni a hallottakhoz.
Két elképesztően precíz, a szakmát magasan ismerő művésztanár hozott ide Nagyváradra némi kóstolót abból a zeneirodalomból, ami mifelénk sajnos ritkán hallható. A 20. századi, illetve kortárs erdélyi zenébe történt volna itt rendkívüli beavatás, a főként diákokból és/vagy egyetemistákból álló nagyjából 60 fős közönség számára, akik (a tételközi tapsok hallatán) elképzelhető, hogy sajnos csak részben értették meg itt a történéseket. De hát a zenei felfedezés végtelen és kifogyhatatlan történet, így hát öröm, hogy egyáltalán ennyi beszervezett fiatal publikum is volt itt és most, kedd este a filharmóniában.
Béres Melinda és Horváth Edit – partitúra szerinti sorrendben mondjuk – elképesztő összhangban zenél együtt, és ezt nemcsak milliszekundumra értendő, hanem affektusra, dinamikára, billentésre-vonásra, egyszóval a lehető legmaximalistábban alaposak és egymást értők-érzők ezek a művésznők. Innen, ettől felfelé érdemes kamarazenélni. Kortárszenei technikai őrületeket atomi pontossággal és stabilitással oldanak meg. Orbán intelligens humora (kevesen írnak pizzicatóra glissandót), Ligeti matematikailag megveszekedett architektúrája, a fiatal Marcu elmés szellemessége, Toduță „öreg” lírája, mindez érthető és követhető, célzottan tanítani való módon volt jelen itt kedd este. Személy szerint kolozsvári egykori intenzív zenei élményeim elevenedtek fel, amikor nem volt megállás, folyt a zenei-szakmai munka reggeltől estig, és minden nap végén izgalmas kamarakoncertek vártak a zeneakadémia szakmai műhelyében.
Soroljuk, dokumentáljuk a műsort: Toduță Hegedű-zongora szonatina (1981), Ligeti Musica ricercata (1951–53: I., III., V., VI., VIII., X. tételek) – itt sajnos épp a műsorlapon is beharangozott IX. (Bartók emlékére) maradt ki a félig Bartók-teremben –, Marcu Mix Tour hegedűre és zongorára (2023), Orbán 2. hegedű-zongora szonáta (1990). A fiatal közönség vége-tapsa rövid és velős volt, ráadás nem volt.
A koncert a kolozsvári zeneakadémia számára az oktatási minisztérium által kutatási tevékenységekre fordított alapjából valósult meg, olvashattuk még a filharmónia közlésében.