A Szovjetunióba elhurcolt németekre emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmisén Mârț Mihály, a személyi plébánia vezetője és Vakon Zsolt püspöki titkár koncelebráltak. Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: ilyenkor gondolnak nem csak azokra, akiket elhurcoltak kényszermunkára, hanem azokra is, akik itthon maradtak, a családtagokra, a gyermekekre, a nagyszülőkre. Olyan idők voltak, amikor ellenséges erők megbolygatták azt a belső harmóniát, melyre az ember meghívást kapott Istentől. Azért imádkozzunk, hogy akik eltávoztak a közösségeik köréből, illetve már nem is tértek vissza élve, azok Isten országában kapjanak helyet, az ő boldogságának, színelátásának örvendezzenek. Imádkozzunk, hogy ne feledkezzünk meg ezekről a nehéz időkről, megpróbáltatásokról, és ki-ki a maga helyén, a maga lehetőségeivel tegyen azért, hogy ilyen igazságtalanságok, az erőszaknak semmilyen formái többé ne fordulhassanak elő.
A főpásztor ugyanakkor előtérbe hozta azt is, hogy február 25-e sok európai országban a kommunista rendszer áldozatainak az emléknapja. Emlékeznek mindazokra, akik több évtizeden keresztül akár az életükkel is fizettek azért, mert voltak elveik, kitartottak az egyház, az igazság mellett, és nem váltak megalkuvókká. „Nem csak papok vagy szerzetesek voltak ők, hanem sok egyszerű, hívő ember is. Például azok, akik 1964-ben a Szent László templomot védelmezték, mely megnyilvánulásnak idén pünkösdkor kerek évfordulója lesz. Sokan vállaltak tehát áldozatot azért, hogy megvédjék azt, ami az emberhez méltó, az emberi jogokat és szabadságot. Kérjük a Jóistent, hogy adjon nekünk is erőt és bátorságot ahhoz, hogy helytálljunk, a környezetünkben a békének, az egyetértésnek, a szeretetnek a hírnökei és az építői legyünk” – fogalmazott a váradi egyházmegye elöljárója.

Theiss Arnold, a Német Demokrata Fórum (NDF) nagyváradi szervezetének az elnöke az áldás után arról beszélt, hogy körülbelül 120 ezer német származású személyt deportáltak 1945-ben a Szovjetunióba, Jugoszláviából, Magyarországról, Bulgáriából, Csehszlovákiából és Romániából. A férfiak 17-45, a nők 18-30 közötti életkorúak voltak, csak az állapotosok, a munkaképtelenek és azok mentesültek ez alól, akiknek egy évesnél kisebb gyermekeik voltak. Minden megyeszékhelyen egy-egy szovjet tiszt, a rendőrség és más állami hatóság támogatásával koordinálta a deportálást. Kijelölték a gyülekezési pontokat, ezek általában kultúrházak, iskolák, vasútállomások voltak. Bihar megyéből 546 német származású személyt vittek el, és 146-an közülük már nem tértek haza. Napjainkban a deportáltak közül már senki sem él, illetve két-két személy él még Nagyváradon és Köröstarjánban, de ők a Szovjetunióban születtek a kényszerű ott-tartózkodás idején. A megemlékezés a Friedrich Schiller Elméleti Líceum diákjainak a műsorával ért véget.