Gyászhírek, május 2.

„A ködös múltban, a titkos jövőben örökké élünk – a változó időben” (Szirmay Endre). 2024. május elseje annak a szomorú napnak a 10. évfordulója, amikor drága szerettünk, ID. MAYER ILONA (szül. HORVÁTH, volt nagyváradi lakos) rövid, súlyos betegség után Debrecenben örökre elaludt. Nem múló hálával emlékezik reá szerető családja.

Mély bánattal és szomorúsággal teli szívvel emlékezem arra a szomorú napra, amikor ma két éve egyetlen gyermekem, a szentéletű leányom, PAPP EDITH (a Crişul áruház kozmetikai részlegének dolgozója) 51 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Köszönöm, Istenem, a drága jó leányommal eltöltött éveket! Hiányod pótolhatatlan. Életem végéig siratlak. Drága emlékedet magammal viszem a sírba. Örökké bánatos, szomorú, öreg apád, Zoltán.

Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezünk a drága feleségre, testvérre, nagynénire, NAGY PIROSKÁRA. Hét éve már, hogy nem vagy velem, nem simogathatom homlokodat, csak fényképről láthatom kedves arcodat. Férjed, Kálmán.

Szomorú szívvel emlékezünk BALLA SÁNDORRA, halálának 12. évfordulóján. Örökké bánatos nagynénéd és családja.

Emlékezünk.../ Virág és gyertya kezünkben, bennünk csak halk sóhajok./ Egy szál gyertya, mely lassan végig ég./ Egy élet, mely oly hamar véget ért. Kilenc éve már, hogy itt hagytál minket, akik nagyon szerettünk Téged, drágánk, STEIN BERNÁT ANGÉLA-BERNADETT (Bihar, 2015. május 2).

Ég a gyertya és lángjában érezzük közelséged, oly jó hinni, hogy itt vagy velünk, Angikánk. Nyugodj, drágánk, a csillagok honában, mi őrizzük mosolyodat, örökre velünk maradsz, végtelen szeretetünk ölel át. Hiányod fájdalom, ami nem múlik el soha. Pihenésed legyen békés, áldott a néma hant alatt, és emléked mindazok szívében, akik ma érted egy imát mondanak. A jó Isten őrködjön álmaid felett! Örökké szerető szüleid és testvéred, Attila családjával.

„A szeretet soha el nem fogy.” (Kor. 13,8) Fájdalommal emlékezünk a szeretett édesapára, ASZALÓS SÁNDORRA (Értarcsa) halálának 38. évfordulóján, és a drága jó édesanyára, ASZALÓS MATILDRA halálának 15. évfordulóján. Szerető leányuk Ottília, vejük, Mihály, unokájuk, Andrea és unokavejük, Imi.

Fájó szívvel emlékezünk a legdrágább nagymamára és dédmamára, TÓTH JULIANNÁRA (élt 83 évet), akinek szerető szíve ma 28 éve megszűnt dobogni, dolgos keze már nem dolgozik értünk, nem nevel bennünket. Őt soha el nem felejtő unokája, Marika (Babuci), unokaveje, dédunokái, Rémuszka és Zsolti, valamint Éva és Öcsi.

Tíz éve annak a szomorú napnak, amikor örökre itt hagyott bennünket a szeretett feleség, édesanya, SZŰCS ÉVA (Érmihályfalva, élt 46 évet). „Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell,/ S akit szeretünk, azt nem feledjük el!” Pihenése legyen csendes, nyugalma áldott! Férje, Sándor, fiai, Sanyika és Szabolcs.

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, anyósra, nagymamára, KOCSIS JOLÁNKÁRA (Nagyvárad). „Csillag volt, mert szívből szeretett, s mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben él és örökké ott marad.” Szerető családja.

Soha el nem múló fájdalommal és szeretettel emlékezem húgomra, KOCSIS JOLÁNKÁRA (szül. FODOR) halálának 3. évfordulóján. „Te a jóságodat két marokkal szórtad, önzetlenül adtál jónak és rossznak. Mindig egy célod volt, a családért élni, / Ezt a halál tudta csak széttépni. / Oly szomorú nélküled élni, téged mindenütt hiába keresni. / Téged várni, ki nem jön többé, / Szeretni foglak mindörökké.” Nővéred, Irénke.